Mindenki álarcot visel! - Na, és akkor mi van?!

A valóság az, hogy bizonyos esetekben - a komfortérzetünk és a biztonságunk érdekében -, hajlamosak vagyunk személyiségünk egyes részeit háttérbe szorítani. Amivel nincs semmi baj.
Maszkot viselni nem szégyen. Egészen addig, amíg az a maszk illeszkedik az arcodra.

Ugyanis a személyiségünk összetett. És amikor valaki azt próbálja neked ecsetelni, hogy megváltoztál, akkor jusson eszedbe: ami előjön belőled, az valójában mindig is ott volt benned! Csak éppen egy adott környezet vagy élethelyzet kellett hozzá, hogy előrángasd magadból.

A baj ott kezdődik, amikor ellentmondásokba ütközöl. Ha a a főnöködnek azt játszod, hogy antialkoholista vagy, aztán meló után első dolgod a barátnőiddel felönteni a garatra, akkor rossz maszkot húztál fel... Ha a párodnak azt mondod, hogy alkalmatlan vagy szülőnek, a vasárnapi családi ebédnél pedig már arról beszélsz, hogy mennyire szeretnél anya lenni, akkor valakinek hazudsz.

Hiszen, mint mondtam: nincs azzal baj, ha játszadozol a személyiségeddel. De könnyen hiteltelenné válhatsz, ha olyan szerepeket játszol, amelyeknek egyike sem a te részed.

Ha nehezedre esik a jó kislányt játszani a szüleid előtt, akkor szembesítened kell őket a valósággal! Ne rágódj azon, hogy hogyan reagálnak majd ha megismerik az igazi éned, csak mondd ki: tetszik, vagy nem, ez vagyok én!

Ettől függetlenül még lenyelheted a békát, ha jóízűen teszed azt. Nem kell görcsösen ráerőltetned magadra, hogy mindig ugyan azt a kabátot vedd fel! Csak maradj hű magadhoz!
Mert ha nem teszed, előbb-utóbb beleőrülsz az állandó ellentmondásokba.

Nyitókép: iStockphoto