Mikor a fiatal felnőtt korba léptem, a bulik és a munka aránya megfordult, és egyre leterheltebb lettem. Ezzel párhuzamosan fogyott a türelmem, és az egzisztenciám kialakítása közben nem éreztem azt, hogy még úszkálnék a bulik tengerében - ütemre tátogó, félmámoros palihalak társaságában.
Igazán szexi, amikor a pasi félrészegen azt bizonygatja, hogy az exéhez már nem fűzi semmilyen érzelmi szál, csak együtt laknak. Aha, persze... Az is aranyos, amikor már majdnem csókban forrnánk össze, és mint a filmekben, az utolsó pillanatban félbeszakít, és azt mondja: állj, neki van barátnője, és nem akar túllépni egy határt.
Mi van?!
Nem arról van szó, hogy utálom a férfiakat. Nekik is legalább ilyen nehéz lehet, ha agyhalott csajokkal találkoznak - és még ők is felültetik őket. Mivel úgy gondolom, minden ember a saját sorsának a kovácsa, úgy döntöttem: jöhet a B terv. A társkereső.
Az a legcikibb, leginstantabb dolog, amiről a mi generációnk már a legnagyobb természetességgel fog mesélni a gyerekeinek: "Hogy ismerted meg anyát?", mire a válasz: "Jobbra húztam a Tinderen."
Az ideális képek kiválasztása után és egy erőltetett, de inkább érdekes összefoglaló megírását követően belevetettem magam a keresgélésbe. A felhozatal vegyes volt: az izomállat istenkirálytól, a szolibarna és szőrös mellkasmutogatón át egészen a ráncai alapján az őskor óta élő formákig.
Ekkor akadt meg a szemem a jól fésült Güntheren, az egyik kivételen, aki a kiskutyájával, Hans-szal szerepelt a képén. Szöszi haj, cuki kiskutya, engem máris megvett. Slussz poén, hogy az appon tartózkodásom óta ő volt az első, aki magától írt, sőt, még szellemes is volt. Nem húztuk a dolgot, másnapra meghívott ebédelni. Hát kicsit meglepődtem, mert Günther terebélyesebb volt a valóságban - innentől szerintem hívjuk gömböc Günthernek. Megfordult a fejemben, hogy elsétálok, de nem akartam illetlen lenni, ezért belementem a játékba.
Gömböc Günther informatikus, az anyjával él 36 (!) évesen, a kutya igazából csajozós pótlék, és a biztonság kedvéért egy muffmágnes bömbi is ott feszít a garázsában - állítólag. Ekkor jöttem rá, hogy vannak olyan férfiak, akik zsigerből nem tetszenek: a viselkedésük, a szájuk, a ruhájuk, az illatuk, a feromonjaik. Egyszerűen a szoba másik sarkából sem viselném el őket.
A kicsit bájcsevejes, húsleves ízű fél órát követően elköszöntünk, és mindketten tudtuk: soha az életben nem keresztezzük ismét egymás útjait. Tehát akár tehettem volna egy újabb lépést a szerelem iránti közönyösség felé. De én azért találkoztam még egy (előzetesen jó pasinak vélt) csávóval, akinek az arcát a valóságban vulkánok tömege borította.
Ne már! Miért nem lehet valós profilképet használni?
Nem a társkereső oldalakon kell villogni a photoshop tudásoddal! Udvariasan exkuzáltam magam, és úgy tettem, mintha a mosdó felé venném a lépteimet, de azok valójában a pláza kijáratához vezettek. Többet nem is beszéltünk.
Ezután úgy döntöttem, hogy letörlöm magam és nem egyezésektől, vagy semmitmondó válaszoktól teszem függővé az önbizalmam. Ekkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy tulajdonképpen kit akarok magamnak. Leírtam egy papírra, hogy milyen emberre vágyom - a külső és belső tulajdonságaival együtt.
Azóta is elszántan várok, és hiszek abban, hogy mindenkinek megvan a párja, aki a legideálisabb számára. Akár a legváratlanabb helyzetekben is összefuthat vele, és fel fogja ismerni.
Egy barátnőm a jelenlegi férjével akkor kezdett el beszélgetni, amikor az véletlenül fejbe rúgta egy labdával. Nincsenek véletlenek. Úgyhogy a magam részéről nem vagyok hajlandó engedni, hogy belecsússzak a közönyösök ládájába, a csalódott emberek közé, én boldog akarok lenni!
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.