A legutóbbi cikkem - a 11 dolog, amiért nőként szívás egyedül élni - kapcsán kaptam hideget, meleget. Egyesek túl komolyan vették a leírt pontokat, van, aki szerint "szerencsétlen nyomorult" vagyok, amiért az ott felsoroltak számomra kellemetlenséget jelentenek, és amiért nem tudok velük megbirkózni (egyébként meg tudok). Részben az ő megnyugtatásukra született ez az írás, amelyben viszont elárulom, milyen örömöket rejt egyedül, független nőként élni. Vélhetően lesz olyan, aki ebből az összeállításból azt szűri majd le, hogy túlzottan emancipált feminista vagyok, aki örökre egyedül marad. Ez a lista nem nekik szól.
Nem kell senkihez sem alkalmazkodnom. Semmiben. A kutyát nem érdekli, ha éppen éjjel 3-kor támad kedvem takarítani, aztán pedig délig alszom lehúzott redőnyöknél. Nem kell figyelnem rá, hogy csendben legyek, ne verjek lármát, ha hazaérek az éjjeli buliból, és ne zavarjak senkit, mert alszik/dolgozik/tanul/olvas/jógázik vagy meditál.
Nem kell megsértődnöm, hogy senki nem veszi észre, amikor hazaérek, hogy fodrásznál voltam.
Minden úgy és ott van, ahogy és ahol hagytam. Ha rendbe tettem a lakást, és mindent szépen elpakoltam, nem érhet meglepetés, hogy atomtámadás utáni állapotokra érek haza, és semmit sem találok. Viszont nem is kenhetem senki másra, ha valami elkeveredett.
Bármikor fogadhatok vendégeket, csak tőlem függ, hogy kit, mikor és meddig. Ha férfiról van szó, nem kell bemutatnom egyből az egész családnak.
Üres a hűtő, na és? A leghatékonyabb módja a diétának. Nincsenek közös nasizások, főzőcskézések, csak a legszükségesebbek vannnak itthon, ha pedig még azok sem, akkor is lehet rendelni. Még ünnepnapokon is. És azért sem szól be senki, ha a legszükségesebbek alatt csirkemellett, barna rizst, salátát, zsírszegény joghurtot és chia magot értek, mert tegnap óta épp nagyon egészségtudatosan élek.
Ha kupleráj van, akkor senki nem néz rosszallóan, kizárólag az én értékítéletemre van bízva, hogy mikor érkezik el a kritikus pont, amiután már nem húzhatom tovább a takarítást.
Senki nem fog kiröhögni (maximum én saját magamat), hogy milyen nevetségesen festek, miközben a nappali közepén nyomom le az aerobic dvd-t.
Előfordulhatnak olyan napok, amikor zsíros hajjal, kinyúlt seggű mackónadrágban döglöm egész nap a kanapén, hogy aztán másnap főnixmadárként szülessek újjá, mikor ismét emberi külsővel lépek ki az utcára. (Persze lehet vitatkozni, hogy a társam - ha van - úgy fogadjon el, ahogy a teremtő megalkotott, és szeressen akkor is, amikor ilyen külsővel vegetálok otthon. Én azért hiszek benne, hogy ha együtt élünk valakivel, több év után is illik adni magunkra a másik jelenlétében, és nem úgy festeni, mint egy megvadult hegyi troll.)
Nem kell becsuknom magam után a fürdő és a WC-ajtót. Nem, még akkor sem.
Nem kell senkinek a rigolyáit elviselnem - még a sajátjaim is idegesítenek.
Ki lehet élvezni az egyedül töltött szabad éveket, hogy aztán boldogan osszam meg az életem és az otthonom, azzal, akit szeretek.
Niytókép: iStockphoto
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.