November végére annyira bepánikoltam az egyedülléttől, hogy kétségbeesésemben elkezdtem mindenkit jobbra húzogatni Tinderen. Akkor is szerzek egy pasit, ha beledöglök, nem fogok összetörve búslakodni és végigbőgni az ünnepeket. Két héten belül három fickóval találkoztam. Az egyiknek iszonyú szájszaga volt, a másik elfelejtette közölni, hogy nős, a harmadik pedig élőben teljesen máshogy nézett ki, mint a képeken.
A decemberi esték nagy részét az önsajnálat mocsarába merülve töltöttem - amitől csak még pocsékabb kedvem lett. Addig hergeltem magam a saját boldogtalanságomon, amíg úgy belázasodtam, hogy nem bírtam felkelni az ágyból. (Tüszős mandulagyulladás, fogfájással megspékelve.) Azt hiszem, ekkor értem el a mélypontomat, és rohadtul elegem lett a nyavalygásból. Elhatároztam, többé nem engedem, hogy eluralkodjon rajtam a "karácsonyi depresszió" pusztán azért, mert nincs kapcsolatom.
Az élet úgy hozta, hogy idén (is) társ nélkül fogom tölteni az ünnepeket. Ám ezúttal nincs rajtam semmiféle nyomás, nem akarom túlgondolni, túltervezni az egészet. Slow karácsonyt tervezek sok-sok pihenéssel, meditációval, és az ajándékozásban is szeretném követni az egyszerűbb vonalat. Összeírtam néhány gondolatot, ami segíthet lelassulni, élvezni a jelent, és talán másokat is inspirálhat.
A függőségem legyőzése lesz a legnehezebb. Össze vagyok nőve a telefonommal, szinte megállás nélkül nyomkodom, csetelek, információkat gyűjtök. A folyamatos mobilozás helyett azt tervezem, hogy kiolvasom azokat a könyveket, amik már hónapok óta ott hevernek az éjjeliszekrényemen.
Emlékszem, régen milyen izgatottan vártam a postást, hogy vajon hoz-e karácsonyi képeslapot a rokonoktól. Idén szeretnék saját készítésű ajándékokat tenni a fa alá, amik mellé csipkéből és újrahasznosított papírból gyönyörű üdvözlőlapokat fogok kreálni.
Imádok karácsonykor otthon lenni, egy finom teával vagy forró csokival bekuckózni a tévé elé és sorozatokat nézni. Eddig az év vége a rohanásról és a túlzásba vitt költekezésről szólt. Most viszont nyugis, lazulós napokat szeretnék, olyanokat, amikor nem történik semmi.
Kiskoromban a karácsony tele volt varázslattal. Az egyik legkedvesebb emlékem, amikor anyukám szánkón húzott a hóesésben, és azt játszotta, hogy ő a rénszarvas. A mai feszített tempójú világban könnyű megfeledkezni a legfontosabb dologról: a jelen szépségeinek megéléséről. Az ünnepi időszak tökéletes alkalom arra, hogy többet pihenjek, kevesebbet agyaljak, és valóban odafigyeljek a szeretteimre.
A karácsonyi illatok erősen kapcsolódnak olyan élményekhez, érzésekhez, amiket szeretek felidézni. Fahéj, szegfűszeg, gyömbér, ánizs, narancs, fenyő, ezek nélkül nem is ünnep az ünnep. Már beszereztem néhány környezettudatos gyertyát, amik azonnal meghitt hangulatot varázsolnak, szárított narancs- és citromkarikákból pedig csodás díszeket készítek a fára.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.