India, ahol a kosz és az emberi jóság megfér egymás mellett

Három hét alatt több mint egy tucat városban és településen jártam. Láttam Delhit, Mussoorie-t, Dehradunt, Rishikesh-t, Tehrit, de nem maradt ki Jaipur, Udaipur sem. Bár ezek a városok mind India északi részén találhatóak, mégis kaptam egy átfogó képet arról, hogy "miről szól" India, hogyan élnek az emberek ezen az egyharmad európányi területen.

India egy háborús övezet háború nélkül, amiben teljes biztonságban érezhetjük magunkat, hiszen semmi sem fenyeget, viszont a körülmények okozta napi stressz mennyisége ezerszerese annak, amit itthon kapunk. A nehézségek közepette az emberek java részéből áradó szeretet és békesség, és a fantasztikus ételek adnak csak menedéket, nem is keveset.

A közlekedés szürreális, álomszerű élmény, nem csupán a forgalom intenzitása, de a teljes káoszból kirajzolódó sajátos rend is. Az indiai forgalomban teljesen egyenrangú szereplő a kutya, a tehén, a bicikli, a háromkerekű bicikli, a tuk-tuk, a majom, a gyalogos, a - sokszor három-négy tagú családokat szállító - robogó, a motor, a személyautó, a kisbusz, a teherautó és a kamion.

A forgalom - aminek átlagos sebessége 20-30 km/óra - dinamikusan hömpölygő, európai szemmel nézve életveszélyes, a helyieknek viszont teljesen természetes szituációk sokaságával tarkított. Ha el kell vinni A-ból B-be egy jó nagy üvegtáblát, két ember lazán felpattan egy szebb napokat látott robogóra, a hátul ülő két kézzel tartja maga előtt az üveget, a sofőr pedig úgy megy, ahogy csak tud. Ugyanez igaz, ha egy 10 méteres létrát kell szállítani, ebben az esetben természetes, hogy a forgalomra merőlegesen helyezik el a kétkerekűn.

Járdát három hét alatt csupán egy-két helyen láttunk, zebrát a több magyarországnyi terület beutazása során egyetlenegyszer sem. Gyalogosként minden idegszálunkra szükség van, ha át akarunk kelni az úton - vagy sikerül, vagy nem. Szerencsére a helyiek nagyon ügyesen figyelnek mindenkire, így nincs túl sok baleset.

A következő, szó szerint nehezen emészthető körülmény az utcai szemét elképesztő mennyisége. Nem ritka, hogy disznók, kóbor kutyák, lovak és tehenek esznek egy olyan patak felszínén ragadt, összefüggő szemétszőnyegből, aminek a vizét már nem is lehet látni. Indiában történt meg velem 36 évem során először, hogy egy erős szag - szemét- és dögszag keveréke - hatására vészjelzést küldött az agyam.

De ennyi panaszkodás után térjünk rá arra, hogy miért érdekes mégis India! Aki szereti a - nagyon - fűszeres és remek ételeket, annak óriási élmény. Minden étkezés különleges, sok tucat gondosan elkészített, hihetetlen ízvilágú étel vár. Ennél már csak egy dolog jobb, ez pedig a kiszolgálás: a pincérek az ország minden részén szinte tökéletes munkát végeznek. A stílusuk nem túl meghunyászkodó, de nem is nagyképű, remekül értik, hogy a vendéget kiszolgálni, és nem szolgálni kell, kedvesek, barátságosak, és mindenre odafigyelnek.

Az emberek példaértékű attitűdje szinte minden másra ugyanígy igaz, kevés kivételtől eltekintve mindenki barátságos, segítőkész. Egyenrangú félként kezelik az idegent, segítenek, ha tudnak, szólnak, ha hülyeséget csinálsz, nyitottak, és tele vannak szeretettel. Apropó szeretet, az indiaiak minden egyes élőlényt segítőkészséggel fogadnak, gondolkodás nélkül megetetik a kóbor kutyákat, a majmokat, macskákat, nyulakat, és úgy általában mindent és mindenkit, aki él és mozog.

India nehéz, nagyon nehéz élmény, de ha van bennünk egy kis kalandvágy, akkor érdemes egyszer megnézni. Sokat tanulhatunk a helyiektől arról, hogy hogyan kell minden nehézség ellenére kiegyensúlyozottan és vidáman élni.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shuttestock