Csak a Pentagon nagyobb, mint a jelenlegi román parlament. 1984-ben kezdték építeni, amikor Ceausescu kitalálta, hogy új városközpontot hoz létre, parlamenttel, rezidenciájával és kormányzati negyeddel. Az épület első pillantásra annyira lenyűgözött a méreteivel, hogy a szavam is elakadt. Fel voltam készülve, hogy jó nagy lesz, de az a 300.000 négyzetméter mégiscsak HÁROMSZÁZEZER négyzetméter, na!
Előtte a sugárút a színes szökőkutakkal, négy sávval, körülötte a minisztériumok, márványból. És belül sem hétköznapi. A diktátor megalomán terveihez kizárólag hazait használt fel. Román márványt a külső borításra is - így ez a világ legnehezebb épülete. Román kristályt a dekorációhoz - a rózsaszín tárgyalóban található kristálycsillár például két tonnát nyom. Nem csak ahhoz képest pazar a belső kivitelezés, hogy egy kelet-európai, nem túl gazdag országról van szó... Selyemtapéta és selyemfüggöny mindenhol - az egész olyan, mint egy palota. Bent kóvályogva Erzsébet királynőt kerestem a szememmel, mert már csak ő hiányzott, hogy azt higgyem, országot tévesztettem.
A törökök kiűzetésének örömére emelték, és belevésték a felszabadult városok nevét - így Budapestet is.
Lehet, hogy szóismétlésnek tűnik már ez a sok "óriási", de ez is gigantikus. Annyira, hogy a park közepén lévő mesterséges tóban kirándulóhajóval lehet körbenézni - amúgy fillérekért. A parkban van még egy skanzen és japánkert is - mert hát elfér. És persze most virágzik a cseresznyefa. Ekkora tömeget cseresznyefák alatt még életemben nem láttam.
A képen a parlamentükkel szemben ülök az egyik minisztérium ablakában, és napozok. Az épület szintén márvány, ami szép, csak épp elfelejtették, hogy a nyár itt is forró, ezért minden ablakba utólag kellett klímát szerelni - ami azért sokat ront az összképen. Sőt, a vezetékek elrejtésével sem stresszelték magukat: az épületen kívül, a homlokzaton lógnak. Ahogy fújt a szél, olyan volt, mintha egy óriási pókhálót rángatna. Végül nem tudta elszakítani - talán a csoda tartotta egyben, de működik, és ez elég is.
Éppenhogy pár történelmi utca úszta meg, hogy odáig is elérjen az exdiktátor keze és vad ötletei. Az óváros eléggé lepattant, de a sok étterem, kiülős hely, kocsma igazán hangulatossá teszi. A helyi jó kaja a csorba leves, ami igazából annyit jelent, hogy "leves" románul. Amúgy tényleg istenien főzik a leveseket! A másik nemzeti étel a micsi: darált hús kis kolbászkákká formázva és megsütve. Érdemes kipróbálni!
Mindössze egy óra repülővel, igazán kedvező áron. Ismerős, mert szintén Közép-Kelet-Európa, de mégis más. Hálásak, hogy kíváncsi vagy rájuk és az országukra, cserébe nagyon kedvesek és segítőkészek a turistával.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.