Eszmefuttatás az illendőségről

Állásinterjún ülök. Illetve még nem ott ülök, csak az előtérben. Korán jöttem, mert rettegtem tőle, hogy el fogok késni. Éppen bent van valaki a tárgyalóban, valaki, aki pont arra az állásra pályázik, mint én.

Az a bizonyos "kis fekete"

Lesimítom a „kis fekete" ruha szoknyáját és a fekete körömcipőm orrát bámulom. A táskám apró és barna, hogy ne tűnjek úgy, mint aki temetésre megy, a harisnyám testszínű. Sokat variáltam, mire végül kitaláltam, hogy mibe jöjjek, s ez tűnt a legbiztosabb választásnak. Klasszikus, elegáns, ez az, amivel nem lehet mellélőni. Igaz, nem csillogtatja meg a személyiségemet, de ahogy

Coco Chanel óta tudjuk, ez minden női gardrób alapdarabja, amely bármilyen alkalomra megfelelő.

Miért lenne kivétel az állásinterjú?

Egyszerre nyílik az ajtó és egy fiatal, fekete hajú lány robog ki rajta. A szeme megkapóan kék, egy pillanatra el is áll a lélegzetem, olyannyira. Aztán magamhoz térve már állnék fel, hogy dobogó szívvel belépjek a tárgyalóba, amikor a titkárnő rám mosolyog, behúzza a nyitott ajtót és kis türelmet kér. Visszahuppanok a fotelba és a fekete hajú lány után nézek, aki épp eltűnik a folyosón. Még látom a bakancsát, ahogy befordul a sarkon. A bakancsát...

Aztán eszembe idézem, ahogy kilép az előtérbe. Akkor az átható, világítóan kék szeme fogott meg, de most ahogy visszaemlékszem, más is szöget üt a fejemben vele kapcsolatban.

A lány ugyanis egy fehér blúzt viselt, farmernadrágot és lakkbakancsot.  

Forrás: Shutterstock

Divat, stílus illendőség...

Elmélázgatok magamban, hogy vajon ez csak nekem fura-e? Persze megkérdezni nem tudok senkit, hiszen egyedül ülök a váróban, és ha nem is így lenne, akkor sem fordulnék oda senkihez, hogy „Te láttad, miben volt?"Meg igazából jól nézett ki, tetszett a szettje, csak valahogy nem éreztem idevalónak. Farmer? Bakancs? Talán a farmer a blúzzal és egy elegánsabb magas sarkúval... Bár nekem a farmer sem stílusos állásinterjúra, még akkor sem, ha a munkakör nem vezérigazgatói. De a bakancs? Pedig jó kis bakancs volt, a lakk nagyon tetszett, lehet, hogy nekem is be kéne szereznem valami hasonlót. De mégiscsak állásinterjú...

Az is lehet viszont, hogy én vagyok túl maradi, elvégre a színházban is láttam, hogy akadt, aki farmerben és pulcsiban jött, a másik meg cicanaciban és sportcipőben. De legalább ing volt a pulcsi alatt, a cicanacis, sportcipős meg valami flitteres felsőt viselt. Divatos volt mindkettő, szó se róla, csak megint az a fránya stílus hiányzott, na meg az, hogy alkalomhoz illő legyen. Legalább egy kicsit.

Nem illendő... - te jó ég, mintha a nagyanyámat hallanám... „Nem illendő..."

Egyáltalán kit érdekel manapság, hogy mit illik és mit nem? Susinacit is felvesznek díjkiosztókra, meg ma már macinadrágban menő mindenhova eljárni: étterembe, randizni, a karácsonyi vacsin sem ciki.

Száz szónak is egy a vége. Divatos volt a világítóan kék szemű lány outfitje? Igen! Stílusos volt a világítóan kék szemű lány outfitje? Igen! Felvennéd a világítóan kék szemű lány outfitjét? Naná! De nem most, nem ide, nem egy állásinterjúra...

- Hahó! – egy bizonytalan hang szólongat, s hatására hirtelen visszatérek az eszmefuttatásból. A titkárnő áll mellettem mosolyogva, bézs blúzban, fekete ceruzaszoknyában és nude körömcipőben. – Várnak a tárgyalóban. Sok szerencsét!

 

SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?