A nagy sminkcucc szelektálás...

És a vicc, hogy tökéletesen boldogulunk vele, vagyis az összes többi felesleges. Szelektálni kell, nincs mese, de mégis mi alapján?

Néhány extrém esetben pedig azért, mert méregdrága volt, emiatt spóroltam vele, közben pedig megette az idő vasfoga. Vagyis lelkifurdalásból megtartom a már értéktelenné vált nagy értékű, márkás cuccot - logikus! No és hogyan lehetne kidobni valamit, aminek aranyszínű doboza van, és ott díszeleg rajta az egyik legnagyobb New York-i márka kezdőbetűje? Nem kérdés, ez marad!

A teljes készlet felével már végeztem is. Megy ez! Haladhatunk is tovább.

Minden egyes darabon aprócska tégelyt formázó piktogramok jelölik, hogy mennyi ideig használható, felbontástól számítva. Aham, már csak azt lenne jó tudni, hogy melyiket mikor vásároltam. Egy időben rákaptam, hogy a vásárláskor alkoholos filccel mindenre ráírtam a dátumot. Jó, enyhe csúsztatás, hogy rákaptam - összesen egyszer fordult elő. És fájó szívvel konstatáltam, amikor meg kellett válnom a púderem háromnegyedétől, azért, mert "lejárt az ideje". Most vagy a kiszerelés nem gazdaságos, vagy pedig én sminkelek túl ritkán, esetleg túl vékonyan.

Két céltudatos darabja van a készletnek: a szem- és a szájkontúrceruza. Ők semmilyen különösebb módon nem jelzik, hogy távozni készülnek. Egész egyszerűen elfogynak.

A szemhéjpúderek bírják legtovább, ezeket tényleg csak akkor cserélem le, ha már nagyon összekeverednek a színek. Vagy 1-1 szín helyén mélyen szántott barázda éktelenkedik. Általában a kiszerelésük is gazdaságos, körülbelül egy év alatt szépen elfogy, ezért könnyebb megválni a maradéktól. Vagy egész egyszerűen kitúrják a többiek, amiket stikában veszek. Bár fogalmam sincs, hogy ki előtt titkolózva, hiszen pont senkit nem érdekel, mennyi szemhéjpúderem van itthon. De a lelkem mélyen érzem, hogy ez több, mint az indokolt mennyiség.

Itt vannak még a szájfények. Néha napokig állandó használatban vannak, máskor pedig hetekig nem kerülnek elő. Már rájöttem, az a trükkje, hogy mindig magunknál kell hordani, akárcsak a kézkrémet. Így napjában többször is előkerülhet, beteljesítve fényes küldetését. Én speciel minden egyes táskámba tehetek egyet úgy, hogy még itthonra is maradjon belőle.

Az alapozó sem tréfadolog, ennél szigorúan be kell tartani a lejárati időt, különben csúnyán megbosszulja magát az arcunkon. Korrektorból érdemes cinkest választani, ami amellett, hogy takar, közben szépen le is szárítja az esetleges nem kívánt pattanásokat - ha mégsem tartanánk be az "alapozó szabályt".

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock