Tízmilliós kérdés: Miért nincs a nőknek soha egy göncük sem?

Ebben egészen biztos vagyok, mert két kislányt nevelek, és igen sokszor hallom tőlük is, miközben a szekrény előtt ácsorognak reggelente. A férjem régebben még válaszolt, ilyeneket például:

• "Vedd fel azt, ami felül van a polcon!"
• "Mindenképpen valami olyat, ami az időjárásnak megfelel!"

De miután eléggé rondán néztem rá, amiért nem érzi át a téma súlyát, leszokott a válaszolgatásról. Már tudja jól, hogy a kérdés költői - és igencsak nagy horderejű. Ezért inkább meg sem hallja... Persze a lelkem mélyén tudom, hogy a kelleténél jóval több ruhám van, így leginkább a bőség zavara, ami nehezíti a dolgomat - de természetesen ezt magamnak is nehezen vallom be. Ezért ahhoz, hogy könnyebben menjen a reggeli öltözködés, kifejlesztettem néhány taktikát.

1. Már előző este kikészítem a másnapi ruhákat.

Remek ötletnek tűnik. Pont, mint gyerekkoromban. Anyukám megkövetelte, hogy esténként - miután bepakoltam az iskolatáskámat - készítsem ki a székre a reggeli ruhát. Ha gyerekkoromban működött, akkor most miért ne működne?! Azért, kérem szépen, mert éjszaka hízok, valamint megváltozik a hajam és a bőröm tónusa... Vagyis, ami este még kiváló ötletnek tűnik, az másnap reggel már kövérít, sápaszt, és a színe sem passzol a hajam színéhez. Így állhatok újra a gardrób előtt a nagy kérdéssel: "Mit vegyek fel?"

2. Szetteket gyártok.

Ez nagyszerű, főleg szekrénypakolás után, amikor rég elfeledett ruhák is előkerülnek, és szembesülök vele: milyen jól variálható ruhatáram van. Elpakolom a nyári holmikat, előszedem az őszi és téli ruhákat, és eszméletlen jó ötleteim támadnak, hogy mit mivel fogok párosítani. Ezért már eleve úgy teszem vissza őket a szekrénybe, hogy kis csomagokat hajtogatok belőlük.

A dolog körülbelül két-három napig működőképes - ameddig be nem kerül melléjük a következő adag frissen mosott és hajtogatott ruha. Ezután már képes vagyok teljesen elveszni abban, hogy melyik kupac melyik is volt: "Most ezek itt nadrágok vagy felsők? Abból is hosszú ujjúak, vagy a rövidek? Mindegy, berakom valahová a tisztákat." Másnap reggel pedig megint ott állok: "Mit vegyek fel?"

3. Elég!

Megállapítom, hogy nem kell több ruha. Bőven van elég, három-négy nő öltözködhetne a szekrényemből, akár három-négy héten át - mosás nélkül is kitartana a mennyiség. De jönnek a gonosz hírlevelek, változnak az üzletek kirakatai, és esküszöm, ahogy meghozom a döntést, azonnal mindenhol leárazások lesznek! Ezért aztán bűntudattal kevert boldogsággal válogatok a boltokban, és beszerzek néhány új darabot - de ez is csak ideig-óráig iktatja ki a szokásos reggeli kérdést: "Mit vegyek fel?"

A vállfán lógó ruhák esetében könnyű dolgom volt, addig akasztgattam őket jobbra-balra, ameddig ki nem alakult a rend. A polcra hajtogatott ruhák esetében kicsit nehezebb a dolog, hiszen itt függőlegesen kell rendezni a színeket, de megéri a fáradozást. Nem állítom, hogy a szivárvány színei szerint sorakoznak a ruháim, de majdnem. Ráadásul egy helyes kis szőnyeget tettem a gardrób ajtaja elé, az öreg fiókos szekrényt pedig öntapadós tapétával varázsoltam újjá.

Egyelőre nagyon élvezem, hogy öröm a gardróbba lépni minden reggel. A reggeli kérdés pedig, nos, az megmaradt, csak kissé átalakult: "Milyen színű ruhát vegyek fel?"

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock