A nem döntés a legrosszabb döntés!

Vannak ezek között kevésbé fontosak is (például mit veszek ma fel), közepesen fontosak (kivel találkozzam ma, melyik programot válasszam), és vannak fontos döntések is: felmondjak-e a munkahelyemen, véget vessek-e a párkapcsolatomnak. Dönteni sokszor nehéz. (Nekem biztosan, sosem tartoztam a gyorsan döntők táborába...) Sokszor félünk is a döntésektől: mert olyan véglegesnek tűnnek.

• Mi van, ha rosszul döntök?
• Mi van, ha megbántok valakit, és ez megváltoztatja a kapcsolatunkat?
• Mi van, ha rosszabb lesz a helyzetem a döntés után?

Képesek vagyunk sokszor halogatni a döntéseket, nehogy rosszul döntsünk.

Én most már azt gondolom, hogy nem. Hiszen ha döntesz, az adott pillanatban rendelkezésedre álló információk birtokában döntesz. De azt nem tudhatod, mi történik majd a döntés után.

Például: a főnököd már az idegeidre megy, és utálod a munkádat, így felmondasz/elkezdesz más munka után nézni. Tegyük fel, összejön, és máshol kezdesz dolgozni. Lehet, rájössz majd ott, hogy ez még rosszabb, mert itt is hülye a főnök/unalmasak a feladatok/nem jó fejek a kollégák. És azt gondolod: rossz döntést hoztál.

Vajon így van? Tudhattad az adott pillanatban, amikor döntöttél, hogy az új hely jobb lesz-e? Nyilván nem. Rendelkeztél valamennyi infóval, de közel sem az összessel. Több információ csak akkor áll majd rendelkezésedre, ha elfogadod az állást, és megnézed, hogy érzed ott magad. Lehet, hogy jobban. De az is lehet, hogy rosszabb lesz, mint ahonnan eljöttél.

Lehet, hogy az új állás melléfogás, de akkor már legalább tudod, mi az, amit legközelebb egy interjún biztosan megkérdezel. Ebből is tanulsz valamit. Nem biztos, hogy ennél jobb lett volna ott ragadni a régi helyen, és azon rugózni még hónapokig, menj-e, vagy maradj. Néha jobb elindulni valamerre - bármerre. Legalább azt megtudod, hogy így jobb-e vagy rosszabb, és máris előrébb jutottál ahhoz képest, ahol voltál.

Egy döntés előtt nem tudhatod, milyen következményekkel fog járni. De akármeddig halogatod, ezt akkor sem fogod biztosan tudni. Csupán valószínűségekre tudsz támaszkodni, várható értékekre, de biztosra sosem.

"Gyakran bármilyen lépés jobb, mint a nem lépés, különösen, ha már hosszú ideje élsz egy boldogtalan helyzetbe ragadva." (Eckhart Tolle)

Hiszen tulajdonképpen a nem döntés is döntés: akkor azt választod, hogy továbbra is maradsz abban, amiben vagy - ami nyilván nem jó, ha már felmerült a változtatás kérdése. Ha sokáig nem döntesz, azzal azt választod, hogy egy helyben toporogsz. És még rosszul is fogod érezni magad, mert egy idő után azért leszel mérges magadra, mert nem lépsz.

De mégis, hogyan hozz akkor döntéseket?

Csak azt javasolhatom, amiben hiszek: hallgass saját magadra! A megérzéseidre, a szívedre. Ha nem hallod, mit súg, akkor próbálj meg jobban figyelni rá! Tölts több időt egyedül, például a természetben - mobil és internet nélkül, magadra figyelve. Kapcsolj ki, utazz el! Van egy másik hatásos technika: az írás. Írd le az érzéseidet! Egész más, mint csupán átgondolni, sokkal konkrétabb, ráadásul strukturáltabb és visszaolvasható. Próbálj közelebb kerülni saját magadhoz, hogy jobban hallhasd a saját hangodat!

Mert egy biztos: akárhogy is döntesz, neked kell vállalnod a felelősséget, és azzal a helyzettel tovább élni, amit a döntés okoz. Senki másnak. Persze néha érdemes és szabad is segítséget kérni: barátoktól, családtagoktól, segítőktől. De ne akard rájuk ruházni a döntés felelősségét! A végső szót csak te mondhatod ki. És bármennyire félelmetes is, egyben felszabadító és óriási lehetőség: te vagy befolyással a saját életedre. És ez épp így van jól.

„A döntésképesség a jól teljesítő férfiak és nők tulajdonsága. Szinte bármilyen döntés jobb annál, mintha semmit sem döntünk." (Brian Tracy)

Nyitókép: Shutterstock