Nem mindenki nárcisztikus, aki önző és erőszakos

Amikor véget ér egy párkapcsolat, sokszor igazán nagy a kísértés, hogy negatívabbnál negatívabb jelzőkkel illessük korábbi életünk szerelmét. Az egyértelmű, hogy minden a másik fél hibája, és minden alkalommal saját magunkat helyezzük az áldozat szerepébe. Nem én voltam, nem az én hibám, mindenről ő tehet, hiszen totálisan nárcisztikus/toxikus/pszichopata. Szegény én.

Azonban, most attól függetlenül is, hogy nem szerencsés folyamatosan, mindenben rátolni a felelősséget a másikra, nem árt óvatosan dobálózni ezekkel a durva kifejezésekkel. Pláne pszichológiai végzettség nélkül, a közel sem megbízható közösségi média források segítségével felállítani a diagnózist.

A nárcisztikus személyiségzavar valóban komoly dolog, és sem a nárcisztikusnak, sem az áldozatának lenni nem leányálom. Aki valaha közel került egy valóban nárcisztikus személyhez, valószínűleg több traumával gazdagodva hagyta el a terepet - ha egyáltalán el tudta hagyni.

A nárcisztikus személyiségzavaros illető az önmaga iránt érzett szégyenből és elégedetlenségből táplálkozik. Védekezésként a saját érzéseit másokra vetíti ki, képtelen felelősséget vállalni a tetteiért, ellentámadásba lendül, másokat hibáztat mindenért, és mindent elkövet azért, hogy bebizonyítsa magának a saját tökéletességét.

Ezeket az embereket általában kora gyermekkorukban érték sérülések, gátolva az egészséges énkép kialakulását. Valószínűleg azt éreztették velük, hogy tehetnek bármit, lehetnek akármilyenek, sosem lesznek elég jók, vagy egyáltalán csak simán megfelelőek.

Továbbá képtelenek felismerni az empátia és a szimpátia közti különsbéget, ráadásul képtelenek is a valódi empátiára. A mások érzelmeinek felismerésére való képtelenségük pedig nagyon megnehezíti a valódi kapcsolatok fenntartását és ápolását.

Hajlamosak arra, hogy mások által igazolják önmagukat, és mások által szabályozzák törékeny önérzetüket. Döntéseik céljai a többi ember jóváhagyásán alapulnak. Képtelenek azonosulni a körülöttük lévők érzéseivel és szükségleteivel, bár egy darabig el tudják játszani, hogy ez nem így van.

Most, hogy dióhéjban összefoglaltuk, mi a nárcizmus, még továbbra sem tartunk ott, hogy laikusként bárkiről diagnózist állítsunk fel, hiszen természetesen még ez sem a teljes kép. Azonban vizsgáljuk meg azt is, mi az, ami nem nárcizmus.

Ez ugyanúgy egy trükkös kérdés, mivel az emberek úgy is lehetnek manipulatívak vagy seggfejek, hogy nem szenvednek nárcisztikus személyiségzavarban. Emellett pedig nem mehetünk el szó nélkül az egészséges nárcizmus mellett sem. Az önbecsülés, a méltóság, a jóllét, a saját magunk priorizálása bizonyos környezetben mind hathat egészségtelen nárcizmusként is, de alapvetően szükségünk van rá az egészséges működéshez.

Tehát attól még, mert valaki azt gondolja magáról, hogy fantasztikus, hatalmas az önbecsülése, nem áll le mindenkivel, aki megkörnyékezi, képes felszólalni, ha valami nem tetszik neki, de lehet akár manipulatív, kihasználhat, átverhet, még egyáltalán nem biztos, hogy nárcisztikus személyiségzavarban szenved.

Nyitókép: Shutterstock