Folyton arra vágytam, hogy átöleljen valaki. A reggeli kávék és a vajas pirítós mindig jobban esett volna együtt - gondoltam 18 évesen. Az élet segített ebben, hiszen elég hamar férjhez is mentem. Egy ideig minden rendben volt. A reggeli rohanásban is volt idő a puszikra, az esti csókokra, és a hancúros éjszakákra. Teltek-múltak az évek, s egyszer csak azt vettem észre, hogy elfogyunk. Fogyunk az idővel, játsszuk a kiváló férj és feleség szerepét tökéletes világunkat mutatva a körülöttünk lévőknek, miközben mindketten elbizonytalanodtunk. Erre akkor jöttem rá, amikor a kedvesem egyik nap több hetes kihagyás után szeretkezni kívánt velem, én azonban semmit nem éreztem.
Éjfél körül lehetett, amikor egyszer csak meghallottam az érdes hangját a fülemben. Súgott valamit, de az álmosság teljes homályt fedett a testemre. Annyit bizonyosan tudtam, hogy mit szeretne, mert a következő pillanatban már a csókjait éreztem a nyakamon. Csupán egyetlen problémába ütköztünk: ő engem kívánt, én pedig csak az alvást. Mi történt velünk?
10 év házasság, soha el nem múló szerelem és örök hűség - hová tűnt mindez? A szívem nem repesett már, amikor hozzám ért. A finom csókok és a forró éjszakák már kevésbé hoztak lázba, és ő is. Nem mást, csak magamat hibáztattam. Az érzéseimet. Azt a tényt, hogy hagytam kihűlni egy házasságot anélkül, hogy észrevettem volna. Mélyen furdalt a lelkiismeret. S habár emberként mindig felnéztem a kedvesemre, nem tudtam, hogyan fogom neki elmondani, milyen háború dúl a lelkemben. Együtt vagy külön?
Ködös éjszaka volt. S ő ismét felélesztett mély álmomból. Mire észbe kaptam, a kezei a combomon akadtak. Lassú csókjai fokozatosan értek egyre csak lejjebb, én azonban nem tudtam átadni magam a gyönyörnek, ezt persze kedves férjem is érzékelte. Azonban ahelyett, hogy szavakkal bántott volna, mélyen a szemembe nézett, s csak annyit válaszolt: megoldjuk drágám. Ez a két szó számomra mindennél többet ért!
Nem okolt, nem ócsárolt, higgadtan és nyugodtan tudomásul vette a tényt: nem kívánom őt úgy, mint régen.
Vallom, hogy az őszinte kommunikáció oly sok mindenre képes. Éppen ezért minden rossz érzésemet elmondtam neki. Akármennyire fájt is, de meg kellett tennem. 10 év az mindenhogy számolva is 10 év. Minden ellaposodhat, széttörhet, unalmassá válhat ennyi idő alatt. A megoldás persze lehet a válás, azonban ha lelkünk mélyén azt érezzük, hogy az ember, akivel leéltünk eddig 10 évet az életünk boldog része, kötelességünk megóvni őt.
Ha te is úgy érzed, nincs elég szikra már a párkapcsolatodban, a házasságod a vége felé közelít, miközben te még mindig szereted a párodat, kérlek keresd a megoldást. Egy szakember segítsége is jól jöhet, ha elveszítettétek a reményt. Azt a csillogást, ami egykor titeket éltetett. Hiszen mi a házasság? Támasz, egy-egy boldog pillanat, a család, a minden. S habár természetes jelenség, hogy egy idő után elmúlnak a rózsaszín pillangók, mégis, egymás kezét fogva áthidalható ez a nehéz állapot.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.