Álmodtam egy világot magamnak

Egy olyan világot álmodtam, ahol, nem szégyen az, ha más vagyok, mint a többi, hiszen ez tesz különlegessé és egyedivé. Egy olyat, ahol nem az önző érdekek uralkodnak, hanem a másiknak ugyanolyan becsülete és tisztelete van.  

Ahol meg lehet mindent őszintén beszélni, nem menekül el a környezetem a gondok elől. Ahol nem besöpörjük a problémákat a szőnyeg alá, hanem inkább próbálunk rájuk közösen megoldást találni. Ahol nem letiporjuk a másik embert, hanem segítő szándékkal fordulunk felé, kiemeljük őt a tömegből, ha ki szeretne törni.  

Lehet, hogy másnak semmit nem jelent egy-egy olyan cselekedet, amely számomra a mindent jelenti. A világomban ezeket büszkén vállalhatom. Ez egy olyan környezet, ahol megélhetek minden pillanatot és önbizalommal, határozottan haladhatok az utamon. Ahol szerethetek és szeretve lehetek. Ahol tapasztalhatok is, hiszen ez kell az élethez. A negatív élmények is, igen. Ezek kellenek a teljes kibontakozáshoz és önmagunk megismeréséhez.  

A világom nem csupán pompa, fény, ragyogás. Minden is van benne. Fájdalom, érzelmek, szerelem, csalódás, bánat, szomorúság. De gonoszság az nincs. 

Éppen ezért álmodtam egy világot magamnak. Egy olyan világot, ahol ugyanúgy mindenért meg kell dolgoznom. Nem tesznek alám semmit, annál nagyobb az öröm és büszkeség, amikor elérek valamit saját magamtól. Hiszen, ezek az igazi nagy dolgok. Sosem vártam mástól a megoldást. Sosem szorultam más segítségére. Nem voltam kiszolgáltatott helyzetben sosem és nem is szeretnék abban lenni. Egy független, önálló nő vagyok és az én világom nem ismer lehetetlent. 

Sok igazságtalan helyzet van az életben. Sok olyan szituáció, amik nem a mi hibánkból alakultak negatívan. Amiket, ha akartunk sem tudtunk volna kiküszöbölni. Megtanultam, hogy ilyenkor sem szabad kardba dőlnünk. Erősnek kell lennünk és talpra állni. Akármilyen is legyen egy helyzet. Az én megálmodott világomban ez lehetséges. 

Nyitókép: Shutterstock