40-es nőként megtalálhatom még a szerelmet?

Ebben a világban már nincs helye a romantikának, vagy legalábbis nem annak a nagybetűsnek, ami még nagyanyáink idejében létezett. Felszerelkezett egy pohár borral, majd kényelmesen törökülésbe helyezte magát az ágy közepén, és enyhe gyomorgörccsel felcsapta a laptop tetejét. Az alvó módból ébredő gép azonnal a randi oldal képével fogadta. Kis piros szám jelezte, hogy három üzenete is érkezett.

Egyedülálló egy olyan a világban, ami elnyomja a csillagok fényét és kiveti magából a romantikát. Soha nem volt gondja férfit találni, de a párkapcsolataival mindig adódtak problémák. Hol egy nárcisztikus őrültbe futott bele - évekig tartott ráeszmélni, és újabbakba, mire sikerült megszabadulni tőle -, hol az élet kegyetlensége vette el tőle azt, akitől boldogságot remélt.

Egy ízben a földrajzi távolság, máskor az elmaradó gyermekáldás vert éket az amúgy jól alakuló kapcsolatába. Mindig is szeretett volna egy kislányt (bár a fiúnak ugyanúgy örült volna), de hiába próbálkozott, valamiért nem jött össze. A srác, akivel majdnem össze is házasodtak, megunta a sorozatos kudarcokat. Leültek, megbeszélték, és úgy döntöttek, külön próbálkoznak tovább. Nem volt harmadik fél a képletben... Hacsak azt az elmaradó kis életet nem tekintjük annak.

Az emberi kapcsolatait távolra szakadt barátok, félig idegen munkatársak alkotják, és olyan párok, akiknek minden figyelmét a gyereknevelés köti le. Csupa olyan közeg, amiben esélye sincs normális párt találni magának. A nagy ingázással járó munka, az emberi kapcsolatok kopása végül oda vezetett, hogy sok ezernyi sorstársához hasonlóan ő is megpróbálkozott az online társkeresés világával.

Olykor összejött egy-egy jó numera, máskor a lelki összhang volt meg. Volt, hogy tök normálisnak tűnt az ipse, csak szex után úgy eltűnt, mint aki soha nem is létezett. Mindegy, hány nap vagy hét telt el az első randi és az ágy között. Egyszer egy fickó három hónapig ostromolta, mire beadta a derekát.Utána azonnal eltűnt. Miért éri meg ennyi munkát feccölni valamibe, amit azonnal eldob, miután megkapta? Bármily hihetetlen, tényleg vannak ilyen emberek...

- Cseszd meg! - fakadt ki, amikor elolvasta az első üzenetet. Egy hete volt együtt a sráccal, és egészen tegnapig várt rá, hogy majd jelentkezik. Tudta, miért nem teszi, de végül nem állta meg, és ráírt. "Jó volt nagyon. De hagynom kell leülepedni magamban a dolgot" - jött a válasz.

- Leülepedni? Ez mégis mit jelent? Na tudod, mit hagyj te ülepedni! - mondta fennhangon, de nem vette a fáradságot, hogy válaszoljon. A második üzenet egy régebbi pasitól jött:

"Eszembe jutottál. Van kedved ismételni? "- olvasta.

- Háromhavi csend után? Tudod, kivel szórakozz! - mondta, és letiltotta az illetőt.

A harmadik volt a legjobb: "Teccel. Van kedved szexelni? Kültyél mesztelen képeket makadról, kültök én is." Éééés... már ment is a letiltás.

Eszébe jutott az a srác, akivel hetekig cseteltek, és még a randik is remekül sikerültek. Vele jól kijött, megvolt az összhang. Csak a személyes varázs hiányzott mindkettejük oldaláról. "Mit akarok én személyes varázst így, a negyvenes éveim közepén? Romantika nem létezik, a párkapcsolat is csak üzlet, semmi más" - gondolta szomorúan.

Elindított egy blues számot, odasétált az ablakhoz és felhúzta a reluxát. Azután a borospohárral a kezében lassú táncba kezdett a nemlétező holdfényben.

Nyitókép: Shutterstock