Azt nem állítom, hogy engem soha nem kap el a vásárlási láz. Néha nekem is jól esik feleslegesnél feleslegesebb kacatok között válogatnom vagy venni egy új ruhát, cipőt, akármit. És ha ez így van, akkor ki is használom, és jó sok cuccot veszek, mert egész biztosan hónapokig nem jön meg a kedvem az ilyemihez.
Viccek, filmek és beszélgetések állandó témája, hogya nők imádnak shopingolni. Ez pedig valóban így van, hiszen a barátaim zöme sem a rezsi kifizetése miatt várja a fizetésnapot, hanem mert már előre eltervezték, mi mindent fognak összevásárolni maguknak.
Szerintem zömében felesleges porfogót, szerintük kincseket.
Persze nem mondom azt, hogy engem soha nem csábít el egy-egy vicikvacak, és azt sem állítom, hogy soha nem volt a szekrényemben teljesen feleslegesen megvásárolt, sosem viselt, még bolti cimkés ruha, így nem jelenthetem ki, hogy amit én megveszek, annak feltétlenül hasznát is veszem, de egyre inkább közelítek ehhez. Tehát: csak azt veszem meg, amire TÉNYLEG szükségem van. Hogy miért?
A legfőbb ok nyilvánvalóan a spórolás lehetne, de nálam nem csak és főleg nem erről van szó, pláne, hogy alapjáraton nem vagyok egy takarékos típus és felesleges kacatok begyűjtése nélkül is mindig elfogy a pénzem. Azt azonban, hogy nem a hónap közepén történik ez, annak köszönhetem, hogy számomra igazi szenvedés, valódi nyűg a vásárlás.
Ha muszáj beszereznem valami új holmit, már előre utálom azt a napot, amikor belevetem magam az üzletek forgatagába. Mondhatnátok, rendeljem meg neten, de én régimódi vagyok, nekem muszáj látnom, megfognom, felpróbálnom azt, amit megveszek. Tudom, hogy ha a megrendelt ruha nem jó, visszaküldhetem, de a fenének kell még egy felesleges macera.
Így aztán a legtöbbször offline vásárolok, amire azonban egyáltalán nincs jó időpont. Nyáron gyűlölöm, hogy meleg van és az izzadt testemre próbálom felrángatni a szűk farmert vagy pólót, télen még borzasztóbb ez, amikor a télikabáttól, csizmától is meg kell szabadulni.
Ismerőseim, barátaim néha viccesen meg is jegyzik, milyen nő az, akinek a ruhavásárlás nem maga a földi paradicsom, hanem szenvedés, de mostanra elfogadták, hogy ez az a program, amin biztosan nem veszek részt. Pont elég a saját nyűglődésem, semmi szükségem arra, hogy mások ruhapróbájához is asszisztáljak.
Borbás Réka
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
