Bizony van, aki a háta közepére se kívánja az egészet és ehhez elég egyetlen vaskalapos, "csak úgy jó, ahogy én mondom" rokon. Ilyenkor az ünnep sok esetben stresszel, hatalmas vitákkal jár és a résztvevők többségének egyetlen kívánsága van: csak legyenek túl az ünnepen.
Ismerős az a rokon, akinek ha van rajtad sapka az a baj, ha nincs, akkor meg az? Ő az, aki makacsul ragaszkodik hozzá, hogy az ünnepek alatt mindenkinek pontosan azt kell tennie, amit ő megálmodott és megszokott az évtizedek alatt. Ő az, aki megmondja, mi lesz a menü a szentestén és a másnapi vendégvárás során, hogy a vendégek mikor érkeznek, esetleg azt is, kinél gyűlik össze a család.
Ha csak vendégségbe mész és néhány órát kell vele töltened, az nem vészes, pár óra erejéig mindenki tud viselkedni. Ha viszont valamilyen okból kifolyólag vele élsz és az életed több területén korlátozni próbál úgy, hogy az ünnepek alatt a szokásosnál is erőszakosabb, az hosszútávon idegileg kiborító. Ráadásul hiába próbálod vele egész évben megbeszélni a dolgokat, rendszeresen hárít, egy idő után pedig már kedved sincs próbálkozni.
Egy idő után már a karácsony szó hallatán is hányingered, gyomorgörcsöd lesz, ami rányomja bélyegét az ünnepi készülődésre. Persze, veszel ajándékokat, sütsz sütit és a többiekkel egy normális, békés ünnep látszatát próbálod fenntartani. Ami megy is az első megjegyzésig vagy beszólásig.
Ellenvetésnek helye nincs, igazad sincs, mivel a kedves rokon hajthatatlan. Ha mégis megpróbálod észérvekkel elmondani, miért szeretnél változtatni valamin, az süket fülekre talál. Aztán jön a "nem szeretsz" és a "karácsony a család ünnepe" kifogás párosa, ami már garantált táptalaja egy jókora vitának.
Ha ezt nem akarod kirobbantani, akkor marad a csönd, a keserű szájíz és a vágyakozás egy békés ünnepre, amikor az a legnagyobb gondod, hogy összeesett a süti. Közben látod a család többi tagján, hogy ugyanúgy éreznek mint te, de ők se tudják meggyőzni. Legyen meg a szenteste és a másnap, ahogy a vaskalapos akarja, csak ne legyen belőle több vita.
Ellenvetésnek helye nincs, igazad sincs, mivel a kedves rokon hajthatatlan. Ha mégis megpróbálod észérvekkel elmondani, miért szeretnél változtatni valamin, az süket fülekre talál. Aztán jön a "nem szeretsz" és a "karácsony a család ünnepe" kifogás párosa, ami már garantált táptalaja egy jókora vitának.
Ha ezt nem akarod kirobbantani, akkor marad a csönd, a keserű szájíz és a vágyakozás egy békés ünnepre, amikor az a legnagyobb gondod, hogy összeesett a süti. Közben látod a család többi tagján, hogy ugyanúgy éreznek mint te, de ők se tudják meggyőzni. Legyen meg a szenteste és a másnap, ahogy a vaskalapos akarja, csak ne legyen belőle több vita.
Ha nem kell főznöd egy ilyen mérgező helyzetben, az már félsiker, legalább nem kritizálhatja senki a főztödet. Ha van a vaskalaposnak kedvence a családban, akkor a menü is rendszerint úgy alakul, hogy az számára kedvezzen. Mit számít, ha a rokonok másik fele ki nem állhatja a menü felét. Megeszitek, miközben a beszélgetés elfúl, hiszen nincs miről beszélni.
Gyakorlatilag nem is ismeritek a többi rokont, esetleg hosszú évek óta nem is érdeklitek őket, nincs meg az összhang. A gyerekekkel se kommunikatívak, hiába nőttek fel idő közben. A csevej minden évben a vaskalapos körül forog, vele akarnak érdemben pár szót váltani, nem veletek.
Mivel alig ismeritek egymást, az ajándékozás se sikeres: kávé, házi lekvár és egyéb apróságok kerülnek a csomagba, amiket a sokadik év után grimaszolva vesznek át, ahogy te is az újabb bonbonos díszdobozt és felesleges konyhai eszközt. Párszor visszakapod a tavaly nekik adott ajándékot is.
Amilyen gyorsan lehet lefőzöd a kávét és próbálsz minél kevesebb időt tölteni a mérgező közegben. A gyerekek esetleg még játszanak körülöttük, de ha idősebbek, bizony szemrebbenés nélkül mennek szobájukba, hogy már csak elköszönni térjenek vissza. Illemből maradsz a helyszínen, miközben könnyeidet nyeled, mert nem vágytál másra, mint egy békés, boldog ünnepre. Egy olyanra, amiről mindenki mesél, aminek a hangulata sokakat még hetekkel később is energiával tölt fel, amire jó visszaemlékezni később.
A varázs talán örökre odalett és egyre azon gondolkodsz, hogy jövőre hagyod a fenébe az egészet. Az egyetlen biztos kiútnak az tűnik, ha egyáltalán nem vagy otthon és azon töprengsz, hogy hová utazz. Idővel a gyerekek maguk vetik fel, hogy csináljátok meg a magatok ünnepét valahol másutt. Talán nekik van igazuk és jobb kimaradni az egészből.
A szíved mélyén azonban mégis arra vágysz, hogy egyszer csak felbukkan egy jó tündér, aki helyre rázza a vaskalapost meg az egész családot és az ünnep tényleg igazi, meghitt körben telik majd. Pont úgy, mint ahogy a könyvekben olvastad, és ahogy a legtöbb barátod megéli.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.