Üzenet minden kislánynak, akiket elfelejtettek értelmesen felnevelni

Időnként játszadoztam velük, kipróbáltam a rúzst, a szempillaspirált, a pirosítót. Játéknak fogtam fel és egy olyan élménynek, ami csak "ünnepnapokon" történik. Azt hiszem, ez a nevelés hozzájárult ahhoz, hogy nem lett testképzavarom. Felnőttként olykor simán előfordul, hogy smink nélkül lépek ki az utcára, mert vannak napok, amikor egyszerűen nincs kedvem ezzel foglalkozni. Nem érzem magam emiatt kevésbé szépnek, ahogy azt sem gondolom, hogy kevesebbet érnék másoknál. Persze én is szeretem magamból kihozni a maximumot, de nem ragaszkodom hozzá kényszeresen, hiszen a smink nem alapfeltétele az önbizalmamnak.

Ezzel szemben ma már a 3 évesek is sminkelnek...

Egyre több olyan videót látni a neten, amelyekben 10, 6, vagy akár 3 éves kislányok is olyan profi módon sminkelnek, hogy simán elbújhatnánk mellettük. Sőt, már gyerekeknek való sminkkészletet is kapni a boltokban, ami csak még jobban támogatja ezt az igencsak torz irányt. És akkor arról nem is beszéltem, hogy külföldön sminktanfolyamot akartak indítani 10-12 éves lányoknak. Kérdem én, miért?

Persze, így hirtelen egy gyerek sminkes videója nagyon viccesnek tűnhet, hiszen az első képkockák alapján a legtöbben arra gondolnak: "Milyen ügyes a kis cuki!" És abba csak kevesen gondolnak bele, hogy mondjuk egy 6 éves kislány profizmusa mögött rengeteg munka van - ergo, ő már talán kiscsoportos óvodás kora óta a tükör előtt ül, és igyekszik minél precízebben elrejteni az arcának tökéletlen vonásait. Amivel csak az a baj, hogy a legérzékenyebb korban, amikor az önértékelésének legfontosabb alapkövei kerülnek lehelyezésre, talán nem azt a visszacsatolást kellene kapnia a világtól, hogy vakolat mögé kell rejteni az arcát.

Üzenet minden kislánynak, akit a szülei elfelejtettek értelmesen nevelni!

Talán még nem mondták el neked elégszer, de tudnod kell, hogy egyáltalán nincs szükséged sminkekre. Egyfelől azért nem, mert a te arcodon még nyoma sincs a kornak, másfelől azért nem, mert ha igazán boldog akarsz lenni, akkor kénytelen leszel megszeretni magadat a hibáiddal együtt. Tudd, hogy ez mindenki számára feladat, mert MINDENKINEK vannak hibái, és azt is tudd, hogy nincs ingyen ebéd, tehát aki ezt a folyamatot megkerüli, örökre kompenzálási kényszerrel fog küzdeni.

Tudd, hogy a pasik nem a tökéleteses megjelenésű nőket hordozzák első sorban a tenyerükön, hanem azokat, akik a külső-belső értékeikkel együtt megérdemlik a törődést. Tudd, hogy a belső értékeid csiszolása legalább olyan fontos, mint a külsőd tökéletesítése, de azt is tudd, hogy mindkettőre szükség van ahhoz, hogy igazán nőnek érezd magad. Nem igaz az az állítás, hogy a külső nem számít, ezért azt sem szabad elhanyagolni, de az sem igaz, hogy aki jól néz ki, annak minden alanyi jogon jár.

Ne feledd, hogy az életben SEMMI nem jár alanyi jogon, mindenért küzdeni kell, és azt is tudd, hogy a pénz-csillogás-felszínes élet szentháromságában minden csillogónak és menőnek tűnik, de ez csak a látszat. Azok a lányok, akiket a videókban látsz, esténként ugyanúgy farkasszemet néznek a tökéletlenségeikkel, mint te. Csak ők letagadják, te pedig nem. Soha ne legyél olyan nő, aki elhazudja a hibáit, olyan nő legyél, aki megküzd a démonaival és kihozza magából a maximumot. Büszkén és méltósággal.

Nyitókép: Shutterstock