Nézem a férjemet az éjszakai derengésben. A redőny nincs teljesen lehúzva az ablakon, így a hajnali fény átszűrődik a lamellák között. Péter mélyen alszik, az arca most nyugodt és békés. A pillái meg-megrebbennek, biztosan éppen álmodik. Talán valami szépet. Talán valakiről, akit nagyon szeretett. A szemem fátyolossá válik. Átölelem a karjaimmal a térdemet és ringatózom, bár jól tudom, hogy nem fogok tudni visszaaludni. Péter ébresztett fel nagyjából harminc perce, amikor a lidércnyomástól hangosan felkiáltott. „EMESE!"
- Itt vagyok, itt vagyok – oltottam fel a kislámpát az éjjeliszekrényen. Aztán hozzátettem halkan: Réka vagyok...
Péter izzadtságtól csatakosan, tányérnyira nyílt szemmel, zihálva meredt rám, s
az volt az érzésem, nem ismer meg engem, a feleségét.
Aztán lassan alábbhagyott a tekintetében az álom okozta bódulat és szorosan átölelt. A szíve hevesen vert és úgy kapaszkodott belém, mint a fuldokló a mentőövbe. Kiskifli-nagykifli pózba gömbölyödtünk, leoltottam a lámpát, Péter pedig hamarosan újra álomba merült. Én meg ott feküdtem, az elnehezedett karja alatt és a súlyától szinte fuldokoltam. Kibújtam alóla, felültem és néztem a férjemet.
- Emese... - visszhangzott a fülemben. – Emese! – már nem először ébredek erre a névre. Eleinte csak suttogás volt az éjszaka sötétjében vagy nyöszörgés, aztán hangos szólongatássá vált, végül velőtrázó kiabálássá. Most már tudom ki ez a nő. Kicsoda Emese.
Péter évekkel ezelőtti szerelme, mi több menyasszonya volt a szőke, magas, gazellatermetű Emese.
Láttam róla már fényképet is... bár ne láttam volna, mert akkor nem tudnám, hogy Emese nagyon hasonlít rám. Vagy én rá? Lényegtelen.
Érdekes, sosem beszéltünk Péterrel az exeinkről - legalábbis nevesítve nem. Azt tudtam, hogy nagyjából hány barátnője volt ellőttem, meg egy-egy történetet is elmesélt - ahogyan én is -, de sosem neveztük meg a szereplőket konkrétan. Sosem említettem Péternek, hogy András többször megpofozott, csak azt tudta, hogy az egyik kapcsolatom bántalmazó volt. Én is csak annyit tudtam, hogy például az egyik lány a legjobb barátjával csalta meg, de eszem ágában sem volt a neve után érdeklődni. Így - bár ismertük a másik történeteit a múltból, de - a szereplők arctalan, névtelen exek maradtak. Kicsit olyan volt ez, mint a mesebeli lány, aki viselte is a ruhát, meg nem is, hozott is ajándékot a királynak, meg nem is...
Az esküvő után azonban Péter egyre nyugtalanabbul aludt. A nyugtalanság végül éjjeli kiabálássá fajult, amikor Péter egy Emese nevű lányt szólongatott. A harmadik ilyen eset után összeszedtem magamat és rákérdeztem, ki az az Emese.
Elvégre nem normális, hogy friss házasokként a férjem egy másik nőt szólongat éjjelente.
Másnap Péter arra kért, adjak neki egy kis időt. Két napra eltűnt, leutazott a szüleihez vidékre, én meg otthon maradtam egy rakás kétellyel, a szorító félelemmel a mellkasomban és egy visszhangzó női névvel az agyamban: Emese.
Amikor visszajött, biztos voltam benne, hogy közli velem, van valakije (Emese) és válni akar néhány hónap házasság után. De, amit Péter közölt velem azon a délutánon, az minden képzeletemet felülmúlta. Emese nem a szerelme, nem a barátnője... már. Emese egy tíz évvel ezelőtti szerelem, egy tíz évvel ezelőtti barátnő és
Péter volt menyasszonya, aki meghalt, mielőtt Péterrel összeházasodhattak volna.
Ott ültem a férjemmel a nappaliban és ő zokogva vallott egy lányról, akiről előtte soha, semmilyen formában nem beszélt.
Azóta eltelt három hónap, s bár a rémálmok ritkulnak, még mindig nem szűntek meg. A pszichológus szerint valószínűleg az esküvőnk tépte fel Péter már behegesedett lelki sebeit és a férjemnek most újra meg kell küzdenie az akkori traumával, el kell engednie ismét Emesét, a halott menyasszonyt...
Réka történetét Szépvölgyi Izabella jegyezte le.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.