Őrültség, hogy hűséges vagyok a halott feleségemhez?

Kapcsolatukra két szép gyermekük tette fel a koronát, és a kisebb vitáktól eltekintve teljes boldogságban éltek. Tényleg csak az ásó, a kapa és a nagyharang választotta el őket - a tragédia az, hogy túl korán.

Krisztinél leukémiát diagnosztizáltak, amit későn vettek észre, így semmiféle kezelés nem hozott javulást. Az állapota rendkívül gyorsan romlott, kevesebb mint fél év alatt elment. A férje pedig összeomlott a tragédia következtében. Nem látta a kiutat abból a kátyúból, amibe gyermekei anyjának halála után került. Súlyos letargiába zuhant, és ebből nem zökkentette ki a lányok mindennapi ellátása és a rá háruló összes feladat sem.

Ekkor jött rá, hogy feladata van a Földön: két félárva gyermek várja el tőle - joggal! -, hogy felnevelje őket. Hogy mindent megadjon nekik, és az anyukájuk halála ellenére teljes értékű életet biztosítson a számukra. Kriszti is ezt akarná. Elhatározta, hogy véget vet az önsajnálatnak és megteszi, amit meg kell tennie. Ezentúl a gyerekeinek szenteli az életét.

Így is lett. Anya helyett anya volt, mindent megcsinált, amit régebben a párja. Reggelente szendvicset gyártott, iskolai holmit, ruházatot ellenőrzött. Aztán dolgozni ment - a gyerekek szerencsére már egyedül jártak suliba. Délután elmesélték egymásnak a napjukat, megbeszélték a történteket és a tanulnivalót. Ezután főzött, mosott, vasalt, takarított, pont ahogy egy háziasszony teszi. Már nem férfi volt, hanem "csak" egy apuka.

Persze voltak nők, akiknek felkeltette a figyelmét és akik mindent megtettek, hogy összejöjjenek vele. De ő becsületesen közölte a jelentkezőkkel, hogy a gyerekek mellett nincs sem ideje, sem energiája másra. Volt, aki megértette, volt, aki nem. Utóbbiak azt is pletykálták, hogy nem stimmel vele valami, hiszen másképp egy férfi sem bírná ki évekig szex nélkül. Ő nemhogy kibírta, de nem is vágyott rá. Minden nap az volt a legnagyobb öröme, amikor estére elfogytak a feladatok, megfőtt a másnapi ebéd, és ágyba dugta a gyerekeket.

A lányok szépen felcseperedtek, idővel már többet voltak távol, mint otthon, de Sanyi ekkor sem akart ismerkedni. Inkább kertészkedett, futott, bicajozott és olvasott. Vasárnap délutánonként pedig szertartásszerűen kiment a temetőbe, és friss virágot vitt Kriszti sírjára. Mert bármilyen hihetetlen, vannak olyan szerelmek, amik egy egész életre kitartanak. Az övék pedig ilyen volt.

Nyitókép: Shutterstock