Attól, hogy van önbizalmad, még nem vagy egoista

Azt is pedzegették, hogy az egoista embereknek kevésbé képesek önreflexióra, és nem látják a fától az erdőt egy kellemetlen szituációban. Valamint, hogy az önbizalomhiányos ember „gyógyítható" - akár szakember segítségével, akár magától. Az egoista ember azonban nem fog behódolni a változtatásnak, hiszen minden csak rossz lehet, ami eltér az ő elképzeléseitől.

Az általános elterjedése ennek a két személyiségtípusnak az, hogy az egoista ember önző, beképzelt, amolyan „über ich" vagy ma, divatosan használva #memyselfandi típus. Míg az, akinek önbizalma van, az erős, magabiztos - és ezt is sugallja a külvilág felé.

Nekem az a teóriám, hogy az egoista ember valójában abszolút az ellentéte annak, amit a világ felé mutat. Nem, ebből nem az következik, hogy szándékosan hazudik, szimplán csak egy személyes és mély sérelmet, vagy múltbéli dolgot akar eltemetni, ezért eljátssza, hogy minden rendben vele.
Úgy viselkedik, mintha elégedett lenne mindennel, ő a boss az életében, és ővele senki nem packázhat.

Most úgy tűnhet, mintha védeném az egoista embereket, és a velük járó viselkedésformákat, pedig nagy átlagban nem éppen népszerűek a szememben. Azonban, ha jó mélyen magamba nézek, én is inkább ebbe a csapatba tartozom. Sőt, tulajdonképpen egy kevert személyiség vagyok, ugyanis én önbizalomhiányos is vagyok, amit némi egóval próbálok egyensúlyba hozni. Pedig nem kapok túl sok pozitív visszajelzést ahhoz, hogy egoista legyek.Ha valaha kaptam/kapok is valamiféle dicséretet vagy elismerést, akkor azonnal bekapcsol az egóm, kicsit fejben fényezem magam, de persze sose dörgölném senki orra alá a képességeimet - mégpedig azért, mert valójában én sem gondolom teljesen komolyan, csak kompenzálok.

Na de vissza a teóriához...

Az önbizalomról alkotott teóriám szerint azok az emberek, akik önbizalmuk teljében vannak, de korántsem lépik át az egoizmus határát, példaértékűek - számomra legalábbis. Az ilyen emberek tudják, hogy mennyit érnek, mik a határaik. Sőt, van, hogy ezeket feszegetik is, és ha nem úgy sül el a dolog, ők akkor is a lehető legtermészetesebb módon mennek tovább.

Én azért nem illek bele ebbe a képbe, mert a magamba vetett hitem/bizalmam finoman szólva is elég siralmas. Ennek ellenére mások gyakran megtisztelnek a bizalmukkal, látnak bennem potenciált, és ha még helyt is állok az adott dologban,akkor sem szoktam magamat jobban értékelni. A pici egóm fényesebb lesz átmenetileg, és bestrigulázom, hogy jé, ez is sikerült, de ettől még alapjaimban nem változik semmi.

Nyitókép: Shutterstock