Létezik szerelem 75 év felett?

Napjainkban kevés az az igazi szerelem és szeretet, ami egy párt végig kísér, és ekképpen egymás mellett megöregedve, a házasság szentségének eleget téve elmondhatják magukról, hogy ők bizony végig ugyanazon ember mellett voltak.

Merthogy manapság nem igazán ez a helyzet. Ha rossz a kapcsolatunk vagy a házasságunk, valamiért könnyebb lett az egészet eldobni, elválni, kilépni egymás életéből, és valaki mással újrakezdeni. Egyszerűbb lett nem küzdeni azért, amink van, és úgy váltogatni a partnereinket, mint a fehérneműnket.

Persze, nem mondom, hogy nincs örök hűség, mert jómagam is erre törekszem és így élem az életemet, sőt, sok (házas)pár van körülöttem, amelyiknek tagjai nagyon régóta – akár több évtizede is – együtt vannak, szeretik egymást a mai napig, és így is fognak megöregedni, együtt, tisztességben. De sokszor a kapcsolatok szavatossága valahogy hamarabb lejár. Véget ér, mert a másikat már nem szeretjük, vagy rájövünk, hogy mégsem ő az igazi, ne adj isten eltávozik az élők sorából. Szerelmesek lehetünk újra és újra, de mi a helyzet akkor, ha már idősebb valaki, és a hetvenes éveit tapossa, vagy még annál is korosabb? Nos, egyszerű a képlet, mivel a szerelemben nincs határ, tulajdonképpen bármikor újrakezdhetjük az életünket ilyen téren.

A nagymamám heti többször is eljár egy idősklubba, ahol mindig rengeteg nyugdíjas van. Ne egy tipikus „öregotthont" képzelj el, hanem egy vidám hangulatú, programokat és kirándulásokat kínáló, modern és életerős nyugdíjasokból álló gyülekezetet. Szóval mami sűrűn lejár ide, és elmondásaiból igencsak azt érzékelem, hogy igenis van szerelem és új kapcsolat 70-75 éves kor felett is. Mert hát, miért is ne lehetne? Attól, hogy valaki felett némiképp eljár az idő, ugyanúgy megérdemli a boldogságot, ha magányos, mint az, aki fiatal. Persze az ember ekkor már tele van berögzött szokásokkal, és megváltoztathatatlan dolgai lesznek, de ha éppen valaki pont rá vár, miért is ne vágjon bele az újba? 75 felett is lehet egy számunkra szimpatikus emberrel programokat látogatni, hosszasan beszélgetni, nagyokat nevetni, vagy csak éppen jól érezni magunkat, és idős éveinket tartalmasan eltölteni. És ez a hozzánk kedves másik fél annyira belophatja magát a szívünkbe, hogy akár szerelembe is eshetünk vele.

A magányos idősek egy része sajnos úgy van vele, hogy már öreg, megvénült, és így nem kell már senkinek, számára már véget ért az élet élvezhető része, vagy éppen „megígérte" volt hitvesének, aki már sajnos nincsen mellette, hogy rajta kívül soha, senkivel nem kezd új párkapcsolatot. Aztán telnek-múlnak az évek, és egyre csak magányosabbnak érzi magát.

De nem kell ezt tennünk, nem feltétlenül kell örökre magányosnak lenni, nem kell idős éveinkre lehúznunk a rolót. Az ember társas lény, Isten, a sors, az univerzum – nevezzük akárminek teremtőnket – arra kreálta, hogy kapcsolatban éljen, és párt válasszon magának. Ha pedig ehhez az kell, hogy élete utolsó éveire ismét eltalálja Ámor nyila, ne féljen nyitni az új felé, és idős éveit boldogságban, békességben, jókedvűen eltölteni.

Nyitókép: Shutterstock