Anya, felnőttünk, most már te is élvezheted a karácsonyt!

„Apád még mindig nem állította fel a fát..." „Nézd meg, hogy tette fel az égőket!" „Nem lesz kész soha a halászlé!" Ezek több mint húsz éve szinte minden karácsonykor elhangzanak természetesen anyukám szájából, akinek ez az ünnep valamiféle versenyfutás az idővel. Csak azt nem értem, hova is sietünk, amikor még csak vendégeket sem várunk?

Sokszor egy nagy rohanás az egész karácsony az anyukák számára. Ami érthető is, ha kisgyerek van a háznál, természetes, hogy mindent megtesznek, hogy varázslatos legyen a csemetéik napja. Kész legyen mind a négyféle sütemény, a halászlé, a rántott ponty, a töltött káposzta, fel legyen díszítve a fa, az ajándékok be legyenek csomagolva, satöbbi, satöbbi... Valljuk be, tulajdonképpen nekik ez néha egy igazi rémálommal ér fel. És akkor arról még nem is beszéltünk, ha vendégek is érkeznek, mert most még csak a szűk családi ünneplésről van szó.

De tulajdonképpen a karácsony nekik köszönhetően lesz igazán mesés, persze jobb esetben az apukák is besegítenek, de az édesanyák azok, akik megteremtik azt a hangulatot, ami a karácsony igazi lényegét adja, és nekik köszönhetően élhetjük át gyerekként azt a különleges varázst, ami semmihez sem fogható.

Ezért örök hálával tartozunk, éppen emiatt lenne jó végre azt látni - most, hogy már felnőttek vagyunk - hogy kicsit ők is élvezik a karácsonyt, és ne egy teljesítendő feladat legyen számukra, vagy pár nap, amit túl kell élni.  

Hiba nőttünk már fel én és a tesóm is rég, anyukám mind a mai napig teljes stresszben van karácsonykor, holott nem kell eljátszani már senki előtt, hogy a Jézuska hozza az ajándékot, merthogy unokák sincsenek. Hiába segítünk már be a menü elkészítésébe, a takarításba. Sőt hiába vesz ki szabadságot karácsony előtt, hogy már akkor elkezdje az előkészületeket, aznap akkor is folyamatosan sietni kell, hogy kész legyünk „időben". De tulajdonképpen miért is vagyunk időhöz kötve? Nem jön senki hozzánk! Nem megyünk temploba sem, nincs semmi fix időhöz kötött program!

Forrás: Shutterstock

Akkor mégis hova a fenébe rohanunk egész nap, és miért kellene erről szólnia az ünnepnek?
Ha ezt a kérdést felteszem neki, az a válasz, hogy időben vacsorázzunk, ne késő este. Persze sosem történt még nagy dráma, mindig sikerült „időben" elkezdeni az ünnepi vacsorát, annyira időben, hogy ha még egy 1-2 órát csúsznánk se dőlne össze a világ, és csapna át a hajnali órákba a „buli", de valószínűleg ezt neki nem lehet megmagyarázni. De talán nem csak neki, hanem a legtöbb anyukának sem. Valószínűleg még mindig bennük van, hogy tökéletes karácsonyt kell varázsolniuk a családnak, és ez az ünnep nem arról szól, hogy ők élvezzék. Pedig arról kellene most már...

Igazán megérdemelnék, hogy ők is lazítsanak, és átérezzék a karácsony varázsát, amit annyi éven át megteremtettek nekünk, és végre ne legyen rajtuk a nyomás, hogy tőlük függ az egész nap kimenetele.  

Csakhogy ez talán lehetetlen küldetés, mert az anyukák már csak ilyenek... Nem biztos, hogy hagynák, hogy bárki is átvegye az irányítást, lehet, hogy az számukra még nagyobb rémálom lenne. Így tehát nincs mit tenni, be kell segíteni nekik amennyire csak tudunk, és közben folyamatosan mondogatni: „nyugi anya, kész leszünk időben..."

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek