Anyának lenni a legjobb érzés a világon, de attól még nem sétagalopp

Nem vagyunk egyformák, de abban talán egyetértünk, hogy akinek született már gyermeke, általában örül is neki, és ha vannak is kezdetben nehézségek, élvezi, hogy szülő lehet. Szereti a saját gyermekét, csodálja a szépségét, okosságát, tehetségét, nevet az aranyköpésein, sőt, fel is jegyzi azokat, és úgy egyáltalán, mindentől, amit a kölyök tesz, anya felhőtlenül boldog... Ha ez egy film lenne, akkor itt a kép lefagyna, és követezne egy gyors visszatekerés a felhőtlenül rész elé. Ideális család, ideális anya és anyaság ugyanis nem létezik, csak a közösségi médiában.

Hófehérbe öltözött nő és férfi öleli egymást egy adriai vitorláson, a nő talpig sminkben, ahogy azt a vízen szokás, a hajuk lobog a szélben, "énidejüket" töltik, #gyereknélkül vannak, mert azért ők ugyanazok maradtak, akik voltak, mielőtt a kölyök megszületett. Aztán ki tudja, talán a fotón látható két ember sosem létezett abban a formában, ahogy a story-ban láthatjuk, hiszen időnként hajlamosak vagyunk "túlkompenzálni", ha valamit nagyon be akarunk bizonyítani.

Én mindig igyekszem az arany középutat választani, ha gyereknevelésről van szó. Négygyerekes anyaként egyetértek mindenkivel, aki azt vallja, hogy a gyerekszülés nem jelenti azt, hogy át kell menni ősanyába: nem kötelező a játszótéren trampliként megjelenni és látványosan szoptatni két mellről két gyereket. De jó lenne, ha azt is megértenék az édesanyák, hogy semmit nem kell bizonyítaniuk, különösen azt nem, hogy nők maradtak! Ha nem lennének nők, anyák sem lehetnének! Legyen ez a kiindulási alap! Nem az tesz valakit nővé, hogy úgy csinál, mintha a játszótérre is úgy öltözne, mint operába. Az "énidő" is pont ugyanolyan hatásos, ha pl. egy jó könyvvel, vagy filmmel, kedvenc sorozattal, nagy sétával töltjük, nem kell hozzá vitorlás - bár utóbbi kétség kívül látványosabb fotókat ígér.

Anyának lenni jó! Gondoskodni a kicsi, a kicsit nagyobb, a közel felnőtt gyermekedről akkor is boldogság, ha éppen nem minden tökéletes. Talán nem futsz be akkora karriert, mint amilyet gyerek nélkül tudnál. Lehet, hogy sosem jutsz el Floridába, mert a pénz a fiadnak, a lányodnak kell a zenekari táborra, meg a külföldi tanulmányútra. Hacsak nem valami milliomoshoz mész hozzá, vagy neked van nagy vagyonod, talán sosem lesz több százezres táskád, cipőd, ruhád. De kárpótol egy-két-sok csillogó szempár! Hidd el, soha, senki nem fog úgy rád nézni, csodálni téged, mint a saját gyermeked!

Közben annyi minden történik, az együtt töltött idő alatt megismeritek egymást, közös nyaralások, közös emlékek, tanítgatod, magad se gondolnád, mi minden maradt meg az iskolában tanultakból, amit, ha elmondasz neki, tátott szájjal hallgat. Ő is tanít téged. Nemcsak történelemre, ami menet közben más értelmet nyert, hanem türelemre, elfogadásra, kitartásra és feltétel nélküli szeretetre is - és ha akarod, ha nem, kamaszkorában a feltétel nélküli utálatát is megtapasztalhatod.

És tudod mit? Ha a felhőtlen boldogság közben a sok főzés-mosás-takarítás miatt néha bejárónőnek érzed magad, és ennek hangot is adsz, azzal sincs semmi gond, mert jogod van az érzéseidhez. Aki mást mond, hazudik, bátran küldd el a fenébe! ;-)

Fotó: Shutterstock