Férfivélemény: Minden, amit az exeimnek köszönhetek...

Az esetek többségében, ha az exekről esik szó, sohasem szép szavakat hallok. Persze általában nem szoktam ezeket komolyan venni, hiszen pontosan tudom, hogy a keserű érzelmek elferdítik a valóságot.

De én valahogy egyik volt barátnőmre sem tudok haraggal visszagondolni. Hiszen több lettem általuk - bárhogy is alakultak a dolgok. Tőlük kaptam életem legnagyobb és leghasznosabb ajándékait: fontos leckéket az életről és a szerelem különös természetéről.

Hiszen megtanultam, hogy:

  • Bár a szex nem minden, viszont mindennek az alapja. És ha a hálószobában nincs harmónia, máshol sem lesz. Bármennyire is szeretném, hogy működjön.
  • Továbbá megtanultam, hogy nem élhetjük le az életünket egy örökös egymásba fonódásban. Hiába gyönyörű dolog szabadjára engedni az érzelmeket és egymás csodálatával kitölteni az időt, ha nem tudunk egyénként is létezni a másik mellett, az egy szomorú fogság.
    Forrás: Shutterstock
  • De arra is rájöttem, hogy ha valaki igazán vonz, akkor azzal minden pillanatban vágyódom az együttlétre. Akkor is, ha tudom, hogy a saját utamat is járnom kell.
  • Világossá vált számomra, hogy én a féltékenység legapróbb neszét sem vagyok képes elviselni. Számomra az egy fojtogató lánc, amit nem lehet elég óvatosan meghúzni.
  • Ugyanakkor, ha szeretek valakit, kulcsot kell neki adnom az életemhez. Hiszen, ha egy kicsit is meginog benne a bizalmam, akkor már megtörik az egység.
  • Észrevettem, hogy néha megmagyarázhatatlan okokból kifolyólag is kialudhat a tűz. És ha az a tűz egyik vagy másik félben már nem lángol, akkor képesnek kell lennem mindennemű harag nélkül elengedni a másikat.
  • És képesnek kell lennem kilépni is. Ha úgy érzem, ingoványos a talaj.
  • Ugyanakkor arról is bizonyosságot nyertem, hogy könnyű a békeidőben várat építeni. De az a bástya valójában sosem lesz erős, ha nem kell kiállnia zord időket. Ahogy a megpróbáltatásoktól mentes kapcsolat is örökké bizonytalan marad.
  • Éppen ezért ma már azt is tudom, hogy minél tovább állom a sarat valakivel, annál erősebb kötelék lesz köztünk.
  • Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy csak akkor érdemes állni a sarat, ha képes vagyok tervezni a másik féllel.
  • Megtanultam, hogy egy kapcsolat rengeteg apró építőelemből áll.De nem elég összegyűjteni a darabokat, hanem el is kell kezdenünk közösen összeállítani azokat. És építeni mindaddig, ameddig tudjuk.

De a legnagyobb tanulság számomra az, hogy legtöbbször csak haladni kell előre és megélni a jelent. Mert bármeddig is tartson valami, ameddig az embernek van lehetősége szeretni, biztosan jól él.
Szóval én köszönettel tartozom azoknak, akik bármennyi időre belecsöppentek az életembe. És biztos vagyok benne, hogy még valahányszor, ha visszagondolok majd bármelyikőjükre, jó emlékekkel teszem azt. Szerintem így is lehet.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek