Felesleges párkapcsolati játszmák: a bizonytalan ember egyetlen eszköze...

Miről is szólnak a párkapcsolati játszmák? Adódik egy konfliktushelyzet, vagy régóta fennáll egyfajta feszültség , ám ahelyett, hogy ebbe nyíltan beleállnánk, inkább átkonvertáljuk egy felszínes veszekedésbe, nézeteltérésbe, és ott reagáljuk le egymást.

A párkapcsolati játszmák funkciói:

• feszültségcsökkentés
• a valóban ártalmas helyzetek elkerülése (amik akár a kapcsolat végét is jelethetik, vagy a felelősségre vonásunkat)
• a fennálló egyensúly fenntartása (le vannak osztva a szerepek, a játszmáknak köszönhetően pedig úgy is maradnak)

Most lássunk pár példát a teljesen felesleges, sőt, inkább kapcsolatromboló hatású játszmákra!

Meg vagyok sértődve, ezért ma nincs szex / vacsora... stb. – A szülő bünteti a gyermekét valami számára fontos dolog megvonásával. Mondjuk gyorsan tegyük hozzá, hogy ez a módszer abban a felállásban sem egészséges. De egy kapcsolaton belül nincs gyerek-szülő leosztás!

Mi a baj? Semmi – Ezt sztereotipikusan a nők szokták alkalmazni, de sok férfinél is megfigyelhető. Ez is csak arról szól, hogy a másik érezze, neked rossz, de ellehetetleníted számára a feloldását.

A múlt hibáinak felemlegetése – A múlt, az már elmúlt. Felhozni a több évvel ezelőtti hibákat, ráadásul abszolút lehetetlen helyzetekben nem csupán kicsinyes, de övön aluli is.

Te mindig..., Már megint... - Általánosítással dolgozni egy párkapcsolat dinamikáján öngól. Ezzel ugyanis csak ellenállást, sértődést, vagy épp meghunyászkodást érhetünk el.

Ha te nem lennél... - Akkor például nekem nem kellene ennyit dolgoznom, elvállalhattam volna azt a vidéki munkát, nyugodtan telnének az estéim, nem kellene minden este főznöm... stb. Ez egyszerű bűntudatkeltés, ami már-már mártír szerepbe is helyezi a fölényeskedő felet.

Hát igen, de... - Felhozol nőként egy problémát – mivel ez elsősorban a gyengébbik nem fegyvere –, de igazából legbelül nem akarod megoldani. Játszod mindezt úgy, hogy tudva levő, a férfi problémaorientált, segítene, de te nem hagyod – béna kifogásokra hivatkozva. Ez pedig frusztrálttá teszi a párodat, te pedig érezheted, hogy képtelen neked segíteni.

Sose figyelsz rám! – A legnagyobb ütőkártya, amit bármikor ki lehet játszani, még úgy is, hogy semmi alapja sincs. Ezzel az egy mondattal robottá redukálod a párodat, akinek mindig, mindenre emlékeznie kell. Ráadásul remekül fel lehet a belőle kirobbanó veszekedés fonalára fűzni még ezernyi sértő és bántó dolgot. Te leszel a meg nem értett, nem fontos személy, amivel kiütöd a társadat.

A játszmákat gyakran a gyerekkorunkból hozzuk. Hallottuk, hogy a szüleink mit „játszottak" egymással, és tudattalanul mi is bevisszük ezeket a párkapcsolatunkba. Hiszen mintákat követünk, így jogosan érezhetjük úgy, hogy ezeknek helye van a szerelemben. Pedig nincs.

Mennyivel egyszerűbb lenne leülni egymással szemben, és én-üzenetekkel, nyíltsággal, a másik bántása nélkül kimondani, mi okoz bennünk feszültséget. Együtt keresni megoldásokat ahelyett, hogy lepedőt húznánk azokra.

Nyitókép: Shutterstock