De mi a megfelelő időpont? Sőt, van olyan egyáltalán? Nincs rosszabb annál, mint amikor túl korán közöljük szívünk választottjával, hogy szeretjük.
Fiatalabb koromban többször is megesett velem, hogy egy kapcsolatban túl korán mondtam ki azt, hogy "szeretlek", amire nem a hőn áhított „Én is téged" választ kaptam, hanem kínos hallgatást. Egyszer pedig a „Jajj, miért mondtad most ezt ilyen korán, pedig bármi lehetett volna" volt a reakció, amitől bevallom akkor és ott nagyon megijedtem, mert tényleg fülig szerelmes voltam. Szerencsére végül nem lett belőle probléma, és sokáig együtt voltunk azzal a hölggyel.
Forrás: Shutterstock
Mikor mondjuk ki azt, hogy szeretlek?
Ez az a rész, amikor én tártam ki a szívemet és az érzéseimet a másiknak, de olyan is megesett, hogy nekem mondták túl korán, hogy szeretnek – és ekkor mindent megértettem. Egyszerűen ha az emberek nem tartanak ugyanott, vagy legalább közel egymáshoz érzelmi síkon, riasztó lehet egy ilyesfajta kinyilatkoztatás, mert súlyt helyez a másikra: akkor most már nekem is mondanom kell valamikor, de mi van, ha még nem érzek úgy. Jajj, most mi lesz?
Ezekből a tapasztalatokból kiindulva megfogadtam - hogyha úgy érzek persze –, én bizony nem mondom ki „szeretlek", mindaddig, amíg nekem sem mondják. És képzeljétek el, eddig remekül bevált a dolog! Na jó, volt már olyan, hogy majdnem elszóltam magam, s egy közös nevetés közben kicsúszott belőlem, hogy „jajj annyira sze..", de gyorsan elharaptam a mondatot. Persze ez akkor már semmit sem ért, de szerencsére a másik fél is így érzett, és bevallottuk egymásnak az érzelmeinket.
A legviccesebb pedig talán az az eset volt, amikor én még nem mondtam, pedig már úgy éreztem, de a párom sem mondta, annak ellenére, hogy úgy tűnt, ő is úgy érez.
Telt-múlt az idő, aztán egyszer rákérdeztem, hogy miért nem mondta még. Visszakérdezett, hogy és te? Elmondtam neki a szabályomat, és most kapaszkodjatok meg: neki is ugyanez volt a szabálya! Hát, nem gyönyörű az élet? Ezen mosolyogtunk egy jót, és kimondtuk egyszerre.
És mi van akkor, ha már kimondtuk, és minden rendben? Utána milyen gyakran „kell" elismételni a másiknak? Kell-e egyáltalán?
Erről egy remek székely bácsis vicc jut eszembe:
„A székely bácsi és felesége kinn ülnek a teraszon. Egyszer csak anyuka érdeklődik:
- Te szeretsz engem?
- Persze.
- Csak mert sosem mondod...
- Egyszer mondtam, majd, ha változik, szólok!"
Ennyire talán nem kell szigorúan venni a dolgot. Amikor úgy érezzük, bátran mondjuk ki a másiknak újra és újra, abból nagy baj nem lehet. Persze túlzásba sem kell vinni, de embere váltogatja, mi a túlzás: van, aki egy nap többször is kimondja, és igényli is, hogy neki mondják, és van olyan, akinek bőven elég, ha ritkábban hallja ezt a gyönyörű szót.
Az pedig árulkodó lehet, ha pár hónapja már egyszer sem hangzott el egy kapcsolatban: valószínűleg valami gond van, amit érdemes megbeszélni a másikkal.
Ha pedig nem megoldható a probléma, irány újra a szinglilét, de emiatt sem kell csüggedni: ha ő lett volna az igazi, még együtt lennétek. Nem ő volt, fel a fejjel, tovább kell keresgélni!
Egy biztos: ha megvan az igazi, a szeretlek szó kimondása nem lesz teher/túl kevés/túl sok, mert amikor a másik szemébe nézel, látni fogod, mit érez. És ha ennek hangot is ad, az már csak bónusz!
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
