Megéri szenvedni a boldogságért?

Szenvedj most, légy boldog később! Gondolom, ez a mondat így nem ismerős számodra. Viszont, ha kicsit mögé nézel, lehet, hogy magadra ismersz. Mert sokan élnek így, csak nincsenek vele tisztában.

A boldogságukat mindig valami távoli cél eléréséhez kötik. Ahogy azt anno a legjobb barátommal huszonévesen aposztrofáltuk: ha sok pénzem lesz, ha magasabb lennék, ha majd elköltöztem otthonról, ha lediplomáztam, ha a gyerekek kirepültek stb. A veszélyes "ha". Számomra ez egyenlő a soha meg nem valósuló dolgok jelképével. Rímel a fenti mondatra.

Persze, a célok kitűzése sosem felesleges, hiszen ez visz előre. Az elsőre lehetetlennek tűnő célok néha az egész emberiségnek új találmányokat adtak. De aki mindig arra vár, hogy majd valami későbbi dolog megvalósulásakor lesz boldog, az tulajdonképpen jelenleg szenved. Ez jellemző volt például a szüleink generációjára. A 70-es és 80-as években a fiatal párok azért vásároltak telket, hogy majd nyugdíjas korukban odaköltözzenek a termő gyümölcsös és a végtelen béke szigetére.

Éjjel-nappal hajtották magukat a munkahelyen, hétvégente pedig a veteményesben, kalákában építve a víkendet, hogy majd később minden tökéletes legyen. Aztán fordult a világ. Már szinte senki nem jár a telekre. A szerencsésebbek együtt öregedtek meg és mentek nyugdíjba, és talán az unokákkal töltik az időt a víkendházban. De vajon boldogok voltak, míg eljutottak ide?  

Raj Raghunathan közgazdász professzor a Psychology Today című lapban megjelent cikkében a fenti életmodellel kapcsolatos problémákat vezeti le. Szerinte az emberek két érzés közé szorulnak egész életükre. Azokban, akik azt tanulták, hogy a szórakozás csak a tanulás és a munka után jöhet, és ki kell érdemelni, kialakulhat egy disszonáns érzés. Egyrészt élvezni szeretnék a jelent, közben mégis azon aggódnak, hogy ha valamit most megtesznek - vagy nem tesznek meg -, az milyen hatással lesz a jövőjükre.

Forrás: Shutterstock

Biztosan te is éreztél már bűntudatot akkor, mikor megvetted azt a csini kis rucit vagy a drága cipőt, amit hetekig nézegettél a kirakatban. Nem tudtál maradéktalanul örülni a vágyott tárgynak, mert eszedbe jutott, hogy halmozódnak a sárga csekkek, és megint tolódik a gyerek táborának befizetése. Hazaérve már felesleges pénzkidobásnak érezted az egészet, és ostoroztad magad, hogy az olcsóbbat kellett volna venned. Úgy gondoltad, megint nem tudtál parancsolni a rövid távú vágyaidnak, holott, ha megtetted volna, hamarabb megvalósul az a nagyobb cél, ami felé tartasz.

Éppen itt van a kutya elásva: mi van, ha az a nagy cél soha nem valósul meg? "Holnap majd nem eszem tortát, egészségesebben étkezem. Igaz, hogy most nagyon kívánom, de holnap és azután meglesz a böjt eredménye. Karcsúbb leszek, ráadásul az édességre költött pénzt félreteszem, és egy nap majd úgy ébredek, hogy boldog vagyok ettől."

Tedd a szíved a kezedre, és válaszolj őszintén! Hány olyan alkalom volt, amikor lemondtál valamiről, és másnap ennek hatására boldogabban indult a napod? Nem emlékszel. Sejtettem...  

Az biztos markánsabban megmaradt, hogy mikor tett boldoggá valami, amit ösztönösen, gondolkodás nélkül csináltál. Ezekbe a pillanatokba kellene kapaszkodni. Nem azt mondom, hogy soha többé ne gondolkodj előre, és ne gondoskodj magadról és a szeretteidről hosszú távon - de ne felejtsd el, egy életed van! Éld meg jól, egyensúlyt teremtve a most és a jövő között! A pillanatnyi élvezetek és a jövőbeliek között találd meg az arany középutat! Mert mi van akkor, ha a holnap soha nem jön el?

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek