Megcsaltuk egymást, de ennek köszönhetjük, hogy a házasságunk új életre kelt

Sokan feltettétek a - lássuk be -, jogos kérdést Kitti is Zoli esetében, de Sári és Krisztián döntését is többen megkérdőjeleztétek, pedig ők úgy tűnik, túllendültek a megcsaláson. Ezúttal a harmadik affér után is együtt maradt pár, Dávid és Csilla történetét osztom meg veletek, és kíváncsian várom, hogy velük kapcsolatban is ugyanazt érzitek-e, vagy sikerül megváltoztatniuk azt az általános álláspontot, hogy márpedig a megcsalás egyenlő a kapcsolat halálával.

Ők ketten nagyon fiatalon ismerkedtek meg, nagyon fiatalon házasodtak össze - a lány 18, a fiú 20 éves volt -, és érzelmileg még akkor is igencsak éretlenek voltak, amikor a gyermekük megszületett. Csilla odavolt Dávid erejéért, a megjelenéséért, humoráért és népszerűségéért, Dávid pedig büszke volt arra, hogy egy olyan okos és jó csaj a felesége, akit anno az összes barátja, haverja magának akart.

Csilla a GYES idejét kihasználva egyetemre ment, lediplomázott, 25 évesen már két felsőfokú nyelvvizsgával büszkélkedhetett, és ez férjének is tetszett, mert így még jobban felnézhettek rá a barátai. Ám idővel kiderült, hogy a kiemelkedően magas IQ-val bíró nő és a vicces, de kissé egyszerű férfi az ágyban ugyan jól kijönnek, de egyéb közös nincs bennük.

Miután Dávid felismerte, hogy az állandósuló otthoni vitáknál, veszekedéseknél sokkal kellemesebben is eltölthetné a "szabadidejét", jobbnak látta, ha több időt tölt a haverokkal a sörözőben, ott legalább ő lehet a legokosabb. Csilla pedig, akinek tizenévesen még nem tűnt fel, hogy a nála két évvel idősebb férje értelmi szintje jóval az övé alatt marad, huszonévesen már rosszul volt attól, hogy párjának még csak igénye sincs arra, hogy többet tudjon a világról. Mivel fiáról az apja jelenlétének szinte teljes hiányában amúgy is egyedül gondoskodott, munkaidőben, a munkatársai között kereste az intellektuális kielégülést.

"Azt éreztem, hogy Dávid nem egyszerűen nem akar okosabb lenni, de direkt sportot űz abból, hogy hülye legyen. Ostoba, lekezelő poénokat kezdett szórni, már sehol nem voltak azok a híresen jó viccei, ráállt a primitív humorra, és képes volt egy órán át a bunkóságaival fárasztani. Ha szóltam érte, kigúnyolt és lelépett a haverokkal, és csak késő éjjel ért haza. Úgy voltam vele, hogy oké, addig sem kell elviselnem, meg aztán, én tényleg jól elvoltam a fiammal otthon egyedül is" - meséli Csilla a kapcsolatuk első néhány évéről.

Közben többször megfordult a fejében, hogy talán el kellene küldenie Dávidot, de ahányszor ez szóba került, a férfi tiltakozott, és esküdözött, hogy szereti feleségét és változtat. A szexuális életük továbbra is jó volt, és Dávid elkezdett iskolákat nézni. Addig csupán egy érettségije volt, legalábbis Csillának ezt mondta, és neki nem volt oka gyanakodni, hogy talán az sincs. Aztán, amikor feltűnt, hogy férje folyton csak nézegeti az iskolákat, de sosem cselekszik, és ennek hangot is adott, kisült, hogy mégis gyanakodnia kellett volna: Dávidnak csak szakmunkás végzettsége volt, ezért először valahogy titokban le akart érettségizni, hogy aztán bátran jelentkezhessen továbbtanulni. Ekkor még mindig csak 28 és 30 évesek voltak, de már 10 éve házasok.

Csillának ez más sok volt. Amúgy sem volt az a kimondottan monogám típus, az apja is a sosem bizonyított félrelépéseiről volt híres a családban, nem is érezte a fontosságát a szexuális hűségnek, a család, a gyerek a fontos, a többi nem számít.

A nála 15 évvel idősebb, okos, jóképű, vicces, ám nős, kétgyerekes férfival, aki vezető beosztásban dolgozott a cégnél, loptak maguknak időt mindenhonnan, ahonnan csak tudtak, rengeteget beszélgettek, együtt ebédeltek, különböző nemzetek konyháival ismerkedtek, nappali programokat szerveztek munkaidőben, tudományos munkára hivatkozva. A férfi már az elején őszintén elmondta Csillának, hogy sosem hagyja el a feleségét, akit nagyon szeret, de az otthoni csend, a meg nem értés, hogy sosem beszélhet az egyébként valóban fontos munkájáról, mert képzőművész feleségét nemcsak untatja, de fárasztja is a tudomány, arra késztette, hogy egy másik nő karjaiban találja meg a boldogságot. De semmiképpen sem a szerelmet.

Csillát ez egy cseppet sem zavarta, hasonlóképpen érzett férjével kapcsolatban, noha zavarta a tudatlansága és akkorra már a hazugsága(i) is, az ágyban még ez a harag is szenvedéllyé alakult át, így az sem okozott problémát számára, hogy a hónapokig tartó viszony alatt csupán háromszor volt szex közte és szeretője között. Nem fizikai kielégülést várt tőle, az érdekelte, ami a fejében van, az viszont nagyon.

Közben Dávid küzdött magával, a feleségével, az akaratgyengeségével és az érzéseivel.

"Tudtam, hogy tennem kell valamit, hogy tartani tudjam a lépést. Az fel sem merült bennem, hogy Csillának viszonya lehet, gyakran és kielégítően szeretkeztünk, nem volt okom feltételezni, hogy van valakije. Azt meg, hogy másért is lehet szeretőt tartani, sosem gondoltam volna. Nagyon nehezen döntöttem el híresen lusta emberként, hogy beiratkozom levelezőn egy gimnáziumba, a szakmunkás vizsgámmal összesen két évig tart, azt mondták, ez belátható idő volt. Úgy éreztem, komoly áldozatot hozok ezzel, a feleségemnek egy szava sem lehet" - mesél Dávid arról, hogyan sikerült rávennie magát az érettségi megszerzésére.

Közben Csilla terhes lett, tudta, hogy a férje az apa, és ez olyasmi volt, ami miatt úgy érezte, le kell zárnia a viszonyt. Megtette. Nem volt harag. Várandóssága alatt Dávid kényeztette, a szülésnél is nagy segítsége volt, és ha valami, ez szorosabbá tette a kapcsolatot.

Aztán eljött Dávid érettségijének is az ideje, sikerült, mindenki boldog volt. A férfi nem akart egyetemre menni, pontosan tudta, hogy már a középfokú végzettség megszerzése is mekkora erőfeszítéseket kívánt tőle, biztos volt abban, hogy ennél többre ő nem képes. Csilla sem erőltette, úgy érezte, férje sokat tett ezzel kettejükért, és most pont ott tartanak, ahol 18 évesen hitte, egyelőre maradjon meg ez a helyzet, és ő majd "okosítja" férjét, mesél neki a munkájáról, elviszi olyan helykre, ahol majd felébred benne a tudásvágy.

"Egy darabig működött is a dolog, Dávid úgy tűnt, élvezi, hogy olyan emberek között mozog, akik a barátai teljes ellentétei. Továbbra is eljárt a haverokkal, gyakran ért haza későn, de nem gyanakodtam. Úgy érezem, minden rendben van" - emlékszik vissza Csilla.

De mint utóbb kiderült, semmi nem volt rendben. A nyáron úgy alakult a nő munkája, hogy nem tudott elmenni a befizetett nyaralásra, de azt sem akarta, hogy gyermekei és férje ezért ne lássanak világot, elküldte hát őket hármasban Olaszországba. A fiúcsapat jól is érezte magát, rengeteget fotóztak, és a gyerekek kérésére két képeslapot is küldtek postán. Hazatérve a rengeteg vidám fotót látva Csilla úgy érezte, jól döntött, amikor rábeszélte Dávidot, hogy menjen csak a fiaival hármasban nyaralni. Nem volt könnyű, Dávid tiltakozott, nem hagyják itt, így neki kedve sincs, de csak beadta a derekát. Aztán jött a felismerés.

Csilla és kisebbik fiuk a küldött képeslapokat nézegette, amikor a kisfiú azt mondta az apukájának, hogy biztosan a másik néni is így örül, mint anya. Addig tartott a boldogság, onnantól jött a fekete leves. A gyerekek szüleik szerint ebből semmit nem vettek észre, csak annyi történt, hogy a felnőttek kivonultak a konyhába, vacsorát készíteni.

"Dávid elmondta, hogy kb. fél éve van szeretője, egy 24 éves pultos személyében, akinek az egyszerűsége fogta meg. Persze ismerem a férjemet, ha azt mondja, fél év, az tuti egy is van, amit aztán az egyik barátjának a felesége alá is támasztott. Nem mondom, hogy nem rázott meg, de van önkritikám, ha a férjem akkor még nem is, én tudtam, hogy korábban mit tettem. Amikor elkezdett védekezni, lezárásról beszélni, könyörögni, hogy ne dobjam ki, ne váljak el tőle, megnyugtattam, hogy eszemben sincs, hiszen én sem vagyok vétlen" - mesél Csilla a botrány kirobbanása előtti beszélgetésükről. Dávid ugyanis nem kezelte az új információkat ilyen könnyedén. Noha az ő kapcsolata erősen szexuális jellegű is volt, kiborult felesége egykori afférján, amiről ő mit sem sejtett.

"Hihetetlen volt, hogy ez a szememben feddhetetlen nő, akit mindig olyan ártatlannak és hűségesnek gondoltam, megcsalt. Nem érdekelt, hogy a viszony alapja nem a szex volt, nem tudtam másképp tekinteni erre az egészre csupán azért, mert nekem is óriási felelősségem volt benne. A felelősséggel akkortájt amúgy is pont úgy álltam, mint a tudásvággyal. Sehogy. Onnantól én akartam elválni" - magyarázza Dávid az akkori érzéseit és indulatait, hozzátéve, hogy abban, hogy akkor nem lépett le azonnal, nagy szerepe volt felesége higgadtságának is, amiért mindig hálás lesz neki.

Olyannyira nem, hogy úgy döntöttek, addigi életüket lezárják és újat kezdenek, együtt. Újra összeházasodtak, csak szűk körben, két tanúval és a gyerekekkel, ezzel szimbolizálva, hogy a múltat hátrahagyva, új alapokra építik fel az életüket. A félrelépéseket sosem hozzák szóba, és nem azért, mert magukba fojtják, hanem azért, mert - ahogy Csilla mondja - valóban túlléptek rajta:

"Elválhattunk volna, persze, de hosszas, szeretettel teli beszélgetések után odajutottunk, hogy rájöttünk, hogy soha semmit nem beszéltünk meg korábban. Én azt gondoltam, Dávid úgysem értené meg, mi a bajom és csak megsértődne, ő pedig azt gondolta, hogy ha előáll azzal, hogy sok neki ez a töménytelen információ, amivel traktálom, lenézném őt. Kicsit mindkettő igaz is volt a huszaséveink elején, de akkor már mindketten harmoncon túl voltunk, változtunk, fejlődtünk, érzelmileg is, rengeteget."

Dávid azt mondja, sosem hitte volna azelőtt, hogy létezik teljes megbocsátás, túllépés, fejlődés, de azt érzi, az ominózus eset(ek) óta etelt pár évben újra felfedezték egymást, sőt, folyamatosan fedeznek fel újabb és újabb rejtett csodákat a másikban. Nyitottak egymás igényeire, már nem csak az ágyban jönnek ki olyan jól. Csilla is megértette, hogy férjének vannak korlátai, de ettől ő nem rosszabb, nem direkt nem akarja, amit ő, és még csak nem is buta, szimplán csak nem a tanulás az erőssége. Ezzel szemben számos olyan tulajdonságát vette észre és tapasztalja, amit önmagából hiányol, pedig mennyire vágyna rá...

"Persze azért jobb, hogy egyikünk ebben, másikunk abban erősebb, ha mindketten mindenben tökéletesek lennénk, magunkat szeretnénk, mi szükségünk lenne társra?" - teszi fel a kérdést Dávid nevetve, és bár Csillának szemmel láthatólag nem annyira tetszik a poén, nem kap sikítófrászt, mint régen, csak legyint egyet és a fejét csóválja: "Kicsit lökött, de az enyém."

Helen Fisher és Esther Perel párterapeuta tipológiája szerint ők lehetnek az úgynevezett felfedezők. Azok, akik válás helyett a teljesen új kezdetet választják, és megújulva, minden addiginál boldogabban élnek tovább, együtt. Hogy meddig, az már a jövő zenéje, de kívánjuk nekik azt, hogy amíg világ a világ...

Nyitókép: Shutterstock