Egy nő ghostingolhat, de a férfi nem?

Olyan sok mellébeszéléssel és hallgatással találkozott már életében, hogy szinte azonnal beleszeretett a férfiba - làtatlanul is. És az a mély tónusú hang, ami belekuncogott a telefonba... Na, annak ellenállni csak kevesen tudtak volna. Ő nem tartozott ezek közé. Az a sok szenvedés jutott eszébe, amit akkor élt át, amikor azt találgatta, hogy vajon miért lépett le szó nélkül, mint szürke szamár a ködben, magyarázat nélkül a másik.

Pedig a nők többsége nem buta. El tudják fogadni és el tudják viselni, ha nem kellenek. Azt azonban nem, ha minden magyarázat nélkül vagy mondvacsinált indokokkal tűnnek el a férfiak. Milyen szép is lenne ez a világ, ha mindenki ilyen őszinte és egyenes lenne, mint Péter! Csoda hát, ha olyan izgalommal várta a találkozást, mintha élete első randija lenne? Márpedig ez a nagyszerű férfi találkozni akart vele.

Amikor a férfi végre megkérdezte, hogy "Mit csinálsz ma este?", olyan nagyokat dobbant a szíve, hogy remélte, nem hallatszódik a vonal túlsó végén. Ritkán dobbant meg az a szív, de akkor nagyon hevesen tudott dobogni. Azt azonban nem akarta, hogy a másik erről tudomást szerezzen, hiszen a férfiak szeretnek hódítani. Hadd tegye azt, amit férfiúi mivolta diktál neki! Pedig annyira elege volt már a felesleges játszmákból, a plusz körökből, amiknek úgy érezte, semmi értelme.

A barátnői is elvarázsolódtak az udvarló egyenességétől, így mindenhonnan csak ezt hallotta: "Fogd meg ezt a férfit magadnak! Ritka drágakő a kavicsok közt. Nem kertel, nem beszél mellé, ami a szívén, a száján." Nem kezdett idő előtt szexuális témájú fejtegetésekbe sem. Így aztán remegő lábakkal várta a nagy találkozást.

Az ideális férfi pedig, akire várt, ott állt a megbeszélt időpontban, a megbeszélt helyen. Egy komoly férfiember, minden nő àlma. Valami mégsem stimmelt. Bár jóképű és rendes ember volt, az a közös hullámhossz mégis hiányzott. Hiába hitte, hogy márpedig ő egy humorbomba és már régen nevetnie kellene a másiknak a viccelődésein, valahogy nem jutottak el a férfihez a csattanók. Az a fránya kémia nem akart beindulni. Ekkor már tudta, nem Péter lesz az igazi. Így aztán, bár jót beszélgettek, hamar jó éjt kívántak egymásnak, és tudta, hogy soha többé nem látják majd egymást.

És megfogadta: továbbra is kitart amellett, hogy az egyenes út a legrövidebb. Meg kell tisztelni azzal a másikat, hogy nem szó nélkül tűnünk el, hanem lezárjuk azt is, ami még esetleg el sem kezdődött. Hogy ne maradjanak felesleges kérdőjelek, és mindenki tiszta lappal indulhasson tovább az életében.

Nyitókép: Shutterstock