Amikor tényleg nem stimmelt a „kémia” – egy balul sikerült kapcsolat története

Bence tipikusan az a férfi, aki minden lányt megkaphatna: gyönyörű kék szemek, sötét, szinte fekete haj, sportos testalkat, ha pedig ez nem lenne elég, úgy tudta csavarni a szavakat, hogy minden nő szívét megdobogtatta. Nem is értettem igazán, hogy miért esett a választása éppen rám.

Az első randevúnk varázslatos volt. Mozi, vacsora, utána pedig hosszú órákon keresztül sétáltunk és beszélgettünk. Tökéletes volt, már szinte gyanúsan tökéletes. Ráadásul amikor elérkezett a búcsú ideje és hazakísért, láthatólag meg sem fordult a fejében, hogy már aznap „elháljuk" az első közös éjszakát.

A későbbiekben is kifejezetten illedelmes és türelmes volt velem, mint egy igazi úriember, így mire valóban sor került az első közös éjszakánkra, már szinte megvesztem, annyira akartam őt. Persze a hosszú, párkapcsolat nélkül időszak és hozzá a Bencével való hosszas „ismerkedésünk" megtette a hatását: annyira izgultam az első együttlétünk előtt, mintha még soha nem csináltam volna hasonlót.

Vasárnap késő este kezdődtek a problémák. Miután a maratoni szerelmeskedéstől kellően kifáradtunk, elmentem pisilni. Felszisszentem, amikor megéreztem azt a bizonyos égő fájdalmat a vécén ülve. Persze először elhessegettem még a gondolatát is annak, hogy bármi bajom lehet, az egészet betudtam annak, hogy talán kicsit túlzásba estünk, és másnapra majd úgyis elmúlik a fájdalom. Nem is tévedhettem volna nagyobbat.

A kellemetlen érzés másnapra sem múlt el, sőt már viszketés is rám tört odalent. De még így sem akartam elfogadni, hogy baj van. Ennek ellenére mégis örültem, hogy véget ért a hétvége, és újra egyedül lehettem. Mivel mindkettőnkre elég sűrű munkanapok vártak, ezért megbeszéltük, hogy legközelebb majd a következő hétvégén látjuk egymást.

Valójában áldottam a szerencsémet, hogy azt intim tájékom a hirtelen nagy igénybevétel után kap néhány nap pihenőt. Továbbra is abban bíztam, hogy csak valami múló „szeszély", ami odalent történt, és amit az egész héten át tartó kényszerpihenő majd minden bizonnyal orvosolni fog.

A hét közepére valóban javult a helyzet, azonban a következő szenvedélyes hétvégénk alkalmával ismét jelentkeztek a fájdalmas tünetek, ráadásul még nagyobb intenzitással. Ekkor elkezdett rosszra fordulni a viszonyom Bencével.

Az első szexmentes napokban még kifejezetten kedves és türelmes volt velem, de ahogy telt az idő, úgy fogyott a türelme is. Egyre nyűgösebb lett, és egyre többször vetette fel, hogy azért mégis megpróbálhatnánk, és ha fájna, akkor majd óvatosabban csinálja, esetleg abba is hagyja. Ám amikor sokadszorra is nemleges választ kapott tőlem, láthatóan nagyon megsértődött az elutasításon. Gyanakodni kezdtem: ha ez a férfi ennyire rosszul visel néhány szexmentes napot, vajon mit csinált, mielőtt még megjelentem volna a képben én?

Ahogy elkezdtem ezen őrlődni, egyre sötétebb gondolataim lettek. Vajon hány partnere volt előttem? Milyen sűrűn cserélte őket? Vajon mindenkivel védekezett előttem? Mi van akkor, ha az egész kálváriám csak és kizárólag miatta van, azért, mert annyira felelőtlen, hogy pusztán kényelmi szempontok miatt nem használt gumit?

Persze nem bírtam ki, és Bence elé tártam a kétségeimet, sőt egyenesen nekiszegeztem a kérdést: vajon lehetséges, hogy tőle kaptam el valamilyen betegséget?

A válasz egészen megdöbbentett. A kérdésemet rögtön támadásnak vette, és vádaskodni kezdett. Szerinte biztos én vagyok az oka mindennek, mert nyilván ezer partnerem volt már. Egyáltalán, hogy merek bármi ilyesmit feltételezni róla, hogy van képem ilyet kérdezni tőle...?

Jó nagy veszekedés lett a vége. Lényegében licitáltunk egymásra, hogy ez a helyzet melyikünknek kellemetlenebb, és hogy kit sért jobban a másik bántó feltételezése. Annyira összekaptunk, hogy Bence még aznap este bevágta maga után a lakásom ajtaját, és soha többé nem is beszéltünk egymással.

Amikor néhány nappal később kijöttem a nőgyógyász rendelőjéből a vizsgálatom eredményével, nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek. Kiderült, hogy a probléma pusztán annyi volt, hogy eltolódott a hüvelyi pH-m. A szervezetem elszokott attól, hogy ennyire hirtelen ilyen mennyiségű inger éri hosszabb kihagyás után, ezért jelentkezett az égő, viszkető érzés. Bencének tehát semmi köze nem volt hozzá.

Bár sajnáltam, hogy a hirtelen kialakult, szenvedélyes kapcsolatunk ilyen csúnyán - és tulajdonképp indokolatlanul - ért véget, mégsem tudtam magamba zuhanni. Ha egy intim fertőzés máris szakításhoz vezetett, akkor nem is biztos, hogy Bence lett volna a nekem megfelelő társ...!

Nyitókép: Shutterstock