"Nem foglalkoztam vele, ezért kést rántott..."

Számtalan történet érkezett be hozzánk, melyekben ti meséltetek a benneteket ért atrocitásokról. Vannak történetek a közelmúltból, és sok évvel ezelőttről is, ami pont azt mutatja meg, hogy a probléma nem ma kezdődött, de hosszú évtizedek alatt sem sikerült biztonságosabb hellyé tenni a világot.

Ezeket az eseteket azért osztjuk meg veletek, hogyha köztetek is vannak érintettek, tudjátok, hogy nem vagytok egyedül. Az utcai támadások rémesek, traumatikusak, és nem lehet örökké csendben elmenni az ilyen helyzetek mellett. Egymás bántása, - legyen az lelki vagy fizikai -, sosem lehet elfogadott semmilyen körülmények között sem. A fizikai erőszak sosem megoldás, csupán a gyáva, gonosz, ostoba emberek utolsó mentsvára.

"Iszogattunk a Rákóczi téren egy asztalnál, amikor odajött hozzánk sört kérni egy csávó. Random el is vette valamelyikünk sörét és beleivott, de úgy voltunk vele, hogy legyen egy jó estéje, jobb a béke. Akkoriban elég bátor voltam, és mivel nagy társaságban voltunk, nem féltem attól, hogy bármi is történne. Amikor fél óra után sem akart békén hagyni minket, és újabb sört akart elvenni tőlünk, akkor annyit mondtam neki, hogy "na jól van, szia". Erre hirtelen dühbe gurult a csávó, és arcon ütött. Szerencsére nem történt további bántalmazás, az egész csapat ráförmedt, ő pedig továbbment egy másik asztalhoz, és panaszkodni kezdett, hogy mi bántjuk őt. Én csak némán néztem az eseményeket, nagyon ledöbbentem. Azóta félek az idegen emberektől, akik leszólítanak az utcán és kéregetnek. Mindig megijedek, és inkább szótlanul tovább megyek" - egy huszonéves nő története.

"Engem pár éve a vonatra felszállva ütött meg egy hajléktalan, részeg férfi korán reggel. Nem volt semmi előzménye, én felszálltam, ő meglátott, felpattant és már ütött. Az volt az egyetlen szerencsém, hogy a testem előbb reagált mint az agyam, és reflexből elhajoltam" - egy huszonéves nő története.

Más arról számolt be, hogy egy ismerőse mesélte neki, aki a budapesti Népszínház utcán szokott keresztülmenni hazafelé, hogy az erőszakos emberek mindig kiszagolják, ha valaki fél. Az ő taktikája általában az, hogy nagyon magabiztosan, dudorászva vonul végig a veszélyes környékeken, és eddig szerencsére működött is nála, még nem támadták meg az utcán.

Azt is sokszor lehet hallani, hogy az ignorálás jó taktika, viszont ez sem kőbevésett életmentő stratégia, előfordul, hogy nem működik:

"Az egyik barátnőm az akkori párjával utazott reggel a buszon, és ők pont, hogy ignoráltak egy agresszív csávót, aki erre válaszként kést rántott. A barátnőm párja szerencsére tanult önvédelmet, és amikor a csávó megfenyegette őket, akkor elkezdett hangosan kiabálni, hogy kés van nála, tegye el stb. Szerencsére ennél nagyobb baj nem történt."

"Elég feltűnően voltam felöltözve (17 éves volt, kisképzős korszak, tiara a fejemen stb.), és együtt utaztam a buszon két csajjal, és a még óvodás húgukkal. A kislány elkezdett kifigurázni és mutogatni rám, mondta, hogy csúnya vagyok, és ezután a két nagyobbik lány is követte a példáját. Én nem reagáltam rájuk, de amikor leszálltak, azért beintettem nekik. Néhány héttel vagy hónappal később megint a buszon voltam, a vezető mögötti ülésen ültem begipszelt karral és zenét hallgattam. Egyszer csak éreztem, hogy valaki meghúzta a hajamat, de nem reagáltam rá, mert azt hittem, hogy véletlen volt. Ismét meghúzta valaki a hajamat, és még meg is lökött, de itt már hátrafordultam, hogy megkérdeztem, hogy ismerjük-e egymást.

Azt válaszolta, hogy "ismersz te, csak nem mered bevallani", hogy én voltam az, aki b*sztatta a kishúgát (ami ugye pont fordítva történt), és válogatott jelzőkkel illetett. Nem foglalkoztam vele, visszadugtam a zenét a fülembe, előrefordultam, de mivel sötét volt, elnéztem a megállót, és rossz helyen jeleztem, hogy leszállnék, szóval szóltam a sofőrnek, hogy véletlen volt. Ekkor a lányok elkezdtek lökdösni, és arról beszélni, hogy le fognak rángatni a buszról. Továbbra sem foglalkoztam velük, vissza akartam dugni a fülest a fülembe, de az egyik kitépte a kezemből, és elszakította a zsinórt, majd tenyérrel többször is erősen fejbe vágott. Senki sem reagált rájuk, pedig több felnőtt férfi ült a buszon" - egy huszonéves nő története.

"12-13 éves lehettem, amikor a felszálltam az egyik rózsadombi buszra. Három 17-18 körüli fiú körbeállt, és eleinte csak feltűnően bámultak, majd elkezdtek hozzámérni, megfogni a vállamat. Többször is körbenéztem a buszon segélykérő tekintettel, de senki nem volt hajlandó a védelmemre kelni. Leszállni is megpróbáltam többször, de ezek a fiúk nem engedtek le. Végül sikerült áttörnöm rajtuk, és leszaladtam a buszról, de ők rohantak utánam. Végül a közeli gyógyszertárban sikerült menedéket találnom, amíg végül továbbálltak" - egy huszonéves nő története.

Nemcsak a nőket, hanem a férfiakat is érintik a zaklatások, támadások. Nemrég egy távoli rokonomat kapták el páran, és annyira megverték, hogy kórházba került. Pár héttel ezelőtt egy vidéki ismerősömet verték meg, miután segíteni akart egy fiatal nőnek, akit zaklatott egy férfi.

"Kispesten 13 éves forma fiúként már egyedül buszoztam haza. A megállóban két, szintén fiatal fiú elkezdett kötekedni velem, és mondták, hogy megveszik a sapkámat, amit nem akartam odaadni nekik. Nagyon erőszakosan hajtogatták, hogy kell nekik, majd el is vették tőlem, és az egyik a fejére húzta, és nem akarta visszaadni. Végül megfenyegettek, hogy utánam jönnek, ha nem szállok fel a buszra most azonnal. Még a buszból kihajolva is megpróbáltam visszaszerezni a sapkámat, de hiába."

"17 éves voltam, és egy öreg bácsi elkezdett nyomulni rám. Beszélgettünk, majd kiderült, hogy van egy közös ismerősünk, innentől pedig nem is gyanakodtam - meg hát családos volt, felesége, felnőtt fia volt - én pedig fiatal voltam és naiv. Beszélgettünk, ő pedig egy idő után a szexre terelte szót, és megkérdezte, hogy izgalomba jövök-e, ha ilyesmiről van szó, majd benyúlt a lábam közé. Ezen a ponton elköszöntem és távoztam. Sokáig elkerültem ezután azt a környéket" - egy harmincas férfi története.

A határozott fellépés, a bátorság sokszor segíthet, azonban, ha beleállunk egy helyzetbe, azt csak azzal a tudattal, tegyük, hogy bármikor lehet fizikai összetűzés a vége. Az alábbi, egyben utolsó történetben ez szerencsére nem így alakult:

"Még fiatal koromban történt. Napi szinten, amikor dolgozni mentem, egy férfi követett, és mindenféle disznóságokat mondott. Én próbáltam nem foglalkozni vele, de amikor a 4. hét után is jött, nagyon begurultam. Megfordultam és elkezdtem üldözni. Úgy megijedt, hogy soha többé nem láttam" - egy nő története.

Bár nem mindegyik eset történt az elmúlt időszakban, ez nem jelenti azt, hogy most nem is történnek ilyenek. Néhány héttel ezelőtt az egyik szerzőnket, Hollós Veronikát támadták meg éjszaka, az ő történetét itt találod, itt pedig egy szintén a közelmúltban történt esetet dolgoztunk fel.

Ha szeretnéd megtudni, hogyan tudod kivédeni ezeknek a szituációknak legalább egy részét, hogyan tudsz felkészülni ezekre, és milyen kezelési taktikák vannak, nemrég készítettünk egy interjút Rékasi Zsigmonddal, a Ma Megmentelek Egyesület elnökével, amit ide kattintva tudsz elolvasni.

A rendőrséget is megpróbáltuk elérni, hogy tanácsokat kérjünk tőlük a megelőzésre és a kezelésre, ők azonban nem kívántak nyilatkozni a témában.

Nyitókép: Shutterstock