Ártatlan barátság vagy érzelmi megcsalás: hol a határ?

Mi számít érzelmi megcsalásnak? Volt már, hogy miközben párkapcsolatban éltél, úgy érezted, hogy valaki teljesen más is befészkelte magát a szívedbe? Hol a határ az ártatlan szimpátia, a pillanatnyi érzelmi elgyengülés és az érzelmi megcsalás között?

Szerintem az teljesen normális, ha egy hosszú távú párkapcsolatban az embernek időnként megtetszik valaki vagy szimpátiát érez valaki iránt, aki nem a párja. Mondjuk elismeri valakiről, hogy jól néz ki/szép/akármi. Sőt, még normálisabb is, mint az, ha valaki egyes egyedül a párját látja, és rá sem néz más ellenkező neműre.

Ha abszolút figyelmen kívül hagyjuk a kettőnkön túl létező világot, a kétszemélyes buborékunk idővel átcsaphat egy szűkös ketrecbe, amiben egyre csak fogy a levegő, egészen addig, ameddig az egyik már nem fér el tovább, és mint a veszett vad, úgy fog kitörni belőle. Ha állandóan attól kell tartani, hogy a párunk mikor szedi le a fejünket azért, mert köszönünk, esetleg még szóba is elegyedünk, akár csak az ellenkező nemű kollégákkal, az még a legédesebb szerelmet is meg tudja keseríteni.

A szépet, a vonzót, a számunkra érdekeset egyáltalán nem bűnös észrevenni, de közben mégis ott van egy vékony határ, ami már akár a megcsalás kategóriájába is tartozhat.

Ez a határ egyénenként változik, és nincs egy kifejezett, kőbe vésett szabály. Hogy mi számít megcsalásnak, azt mindig az adott párkapcsolatban lévő felek döntik el. Ha nektek belefér a flört vagy akár a szex valaki mással, az természetesen nem megcsalás, de olyan is van, akinek már egy üzenetváltás is annak számít, vagy az, ha a párja bármit csinál nélküle. Itt nem feltétlenül vannak jó és rossz hozzáállások vagy elképzelések, az egész azon múlik, hogy egyetértsünk a főbb kitételekben, vagy csak elfogadjuk a párunk definícióját a megcsalásról, és ezt tiszteletben is tartsuk.

Az én esetemben sok olyan dolog nem számít megcsalásnak, ami talán másoknál már igen. Fontosnak tartom az énidőt, hogy ne csináljunk mindent együtt. Felőlem találkozhat bárkivel, legyen szó a haverokról vagy a nőnemű barátokról. Nem érzem szükségét, hogy folyamatosan a sarkában legyek, és ellenőrizzem, hogy kivel beszél, miről beszél. Ha egy-egy lány megkörnyékezi, akkor a hangulatomtól függ, hogy mennyire jön ki belőlem a zöld szemű szörny, de általában inkább jó érzés, ha más is látja, milyen vonzó és csodás ember az én szerelmem. Az ártatlan flörttel sincs problémám, mivel úgy gondolom, néha mindenkinek jól esik, ha megsimogatják az egóját. Azt viszont nem tudom, hogy hogyan kezelném, ha lefeküdne valakivel. Papíron az lenne mindennek a vége, de túl könnyű konkrét tapasztalatok nélkül okoskodni. Ami viszont igazán fájna, és nem tudom, hogy lenne-e belőle visszaút, az az érzelmi megcsalás. Egy fizikai félrelépést számomra könnyebb lenne megbocsátani, mint azt, ha a szívét és a lelkét venné el tőlem és adná oda másnak.

Az érzelmi megcsalás alapját a flört adja, ami azt jelenti, hogy az illető már túlment a fantáziálás határán, és amit mond vagy leír a harmadik félnek, abban érzelmek is helyet kapnak. Ez így csalóka lehet, mivel az érzelmi hűtlenség tűnhet teljesen ártalmatlannak is. Nincs fizikai megcsalás, csók vagy szex, csak egy már túl közeli lelki kapcsolódás, ami például megnyilvánulhat abban, hogy nem a párjának, hanem ennek a harmadik személynek akarja először elmesélni, ha történik vele valami. Ha ismételten időt, törődést és figyelmet von el a már meglévő párkapcsolattól, azért, hogy azt a harmadik félnek adja. Akkor történik érzelmi megcsalás, ha a már meglévő párkapcsolatot veszteség éri, ha háttérbe szorul az új kapcsolódás miatt, és a harmadik fél válik prioritássá.

Az érzelmi megcsalást úgy lehet a legegyszerűbben "diagnosztizálni", ha megvizsgáljuk a helyzet hatását: az a külső ember gyengíti vagy erősíti a kapcsolatot a partnereddel? A valaki mással - munkatárssal, edzővel, régi baráttal - fennálló közeli kapcsolat inkább támogatja vagy inkább megrontja azt, ami köztetek van?

Ha pedig attól tartasz, hogy te vagy az érzelmileg csalfa fél, akkor vizsgáld meg magad: csupán egy ártatlan barátságról van szó, vagy minden alkalommal, miután találkoztál a "tiltott gyümölccsel", mardos a bűntudat?

Forrás: Shutterstock

Na, de jöjjön talán a legfontosabb kérdés: miért történik érzelmi megcsalás? Az érzelmi megcsalás általában nem "szándékosan" jön létre, többnyire inkább csak apró, öntudatlan határelcsúszásokról van szó. Ez történhet azért, mert a partnernek jól esik valakivel olyan gondolatokat is megosztani, amiket a partnerének nem tud/akar, de általában egy mélyebb szükségletet próbál kielégíteni. Lehet, hogy elérhetetlennek, elutasítónak vagy ítélkezőnek érezte a párját, vagy talán attól félt, hogy elüldözné őt valamelyik gondolatával, igényével. Talán harag van benne, de az is lehet, hogy a két félnél teljesen máshol van az érzelmi megcsalás határa. Sok párkapcsolatban fordul elő, hogy valami az egyiknek még teljesen oké, a másiknak viszont már a sokkal kevesebb sem fér bele.

A kísértés egyébként valóban nem egy rossz dolog. Az ilyen helyzetek jó tanulságként szolgálhatnak, és megmutathatják a párkapcsolat erejét és minőségét. Attól még, ha akár te, akár a párod kísértésbe esik, nem kell egyből szakítani, és nem kell világvégét sem hirdetni. Mindig lesz valaki, aki valamiben jobb/okosabb/ügyesebb/jobban hasonlít ránk, mint a párunk. Ilyenkor pedig mérlegelni kell: az a néhány dolog, ami hiányzik az én páromból, de megvan abban a másikban, nyom-e annyit a latba, hogy eldobjam azt, amit már felépítettünk együtt, vagy még mindig az én szerelmem viszi a prímet számomra? Ha továbbra is a mellettünk lévő embert akarjuk az életünkbe, akkor ez csak jó próbatétel volt, ha viszont rájövünk, hogy másra van szükségünk, akkor jó tanulság.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek