A cég ribije és a klimaxoló középvezető, avagy nők, akikkel rémálom együtt dolgozni
Számtalan helyen dolgoztam már életem során, de valahogy a férfi munkatársakkal mindig könnyebben tudtam együtt dolgozni, és maga az irodai lét is sokkal zökkenőmentesebb volt. Talán ez az én hibám, de lehet, hogy mindig belefutottam a rémálom kolleginákba.
Egy nő sokkal érzelmesebb, jobban hallgat a megérzéseire és bizony a hangulata is ingadozóbb. Ettől függetlenül nem törvényszerű, hogy velük nehezebben lehessen együtt dolgozni, de van pár olyan típus, akik csupán a jelenlétükkel képesek megmérgezni az irodai légkört.
A klimaxoló középvezető
Ő az, aki úgy érzi, lefőtt a kávéja, sose fog előrébb lépni, ettől alapjáraton is frusztrált, és ehhez jön még hozzá a klimax okozta őrület. Sose tudhatod, mire számíts tőle; egyszer tök kedvesen hívja fel a figyelmedet egy apró hibádra, máskor az egész emelet előtt porig aláz hasonlóért. Agybaj, hogy ennyire kiszámíthatatlanok a reakciói.
A túl nőcis
Ő az, akinek a megjelenése mindig tip-top, sőt, bomba. Mélyen legbelül egy kicsit irigykedsz is rá emiatt, de nem ezért idegesít. Az eltúlzott nőcis viselkedése irritál. Ahogy tipeg a magassarkúban, ahogy a konyhában eszegeti a salátáját, ahogy nyolc óra alatt legalább nyolcszor megy ki a mosdóba sminket igazítani, ahogy a hosszú körmeivel mutogat, kissé affektálva társalog... Juj, sikerült is magam elé képzelnem, és már felk*rta az agyamat.
A sunyin panaszkodós
Ő az a női munkatárs, aki mindenkivel jóban van, kedves, mosolygós, szeretnek is a többiek vele dolgozni, de ha veled marad kettesben, csak úgy dől belőle a sok panasz. „Miért nem ingyenes a kávé, miért nem finomabb az ingyenes kávé, miért ültették az ablakhoz, miért nem nagyobb az asztala, miért nem rúgják már ki X.Y-t... stb." Borzasztóan képes lehangolni, elvenni a motivációdat, ráadásul még reagálni sem mersz izomból, hiszen mi van, ha nem csak veled ennyire szőrösen őszinte? Simán lehet, hogy bárkivel így viselkedik, ha más nem hallja.
A nyalizósan lelkes
Általában ő az újonc a csapatban, aki hatalmas lelkesedéssel veti bele magát még azokba a feladatokba is, amihez amúgy semmi köze. Rengeteg plusz munkát vállal, úgy tesz, mintha az irodán kívül nem is lenne élete – ami lehet, hogy így is van, max egy macskája lehet, de pasija az tuti nincs. Persze, csinálja csak, de a gond ezzel az, hogy a vezetőség könnyen vérszemet kaphat, és hasonló teherbírást kezd elvárni tőled is. Egy nyalizós, munkamániás embernél kevesebb rossz dolog történhet veled a munkahelyeden.
A számító mamma
Bizony, ő az iroda mammája, aki sütiket hoz, rohan a sebtapasszal és az aszpirinnel, ha úgy véli, arra van szükséged. Mindenkit ismer, és nem csak az emeleten vagy az irodaházban, de még a környező boltokban is, mert ezer éve ott dolgozik. Szemtől szembe bájosan mosolyog, úgy érzed, benne megbízhatsz, de sajnos ő ezzel keményen visszaél, ha az érdekei úgy kívánják.
A cég ribije
Nagyobb vállalatok esetén mindig akad legalább egy olyan nő, aki a legtöbb vezetőnek már megvolt. Csapatépítőkön, céges bulikon, amiken a cél mindig a lerészegedés, könnyű préda egy olyan nő, aki önmagát is annak tartja. Mert a cég ribije bizony tudja, mit csinál! Lépked is felfelé a ranglétrán, miközben mindenki számára egyértelmű, hogy nem a tudásával szolgált erre rá.
Nyitókép: Shutterstock