Néha annyira gyűlölök élni...

Aggódtál már amiatt, hogy ez nem normális, és mindenki más képes jól csinálni a dolgokat, csak te nem? Nálad is pihen egy be nem fizetett számla a komódon? És mikor jutottál el utoljára postára? Te is túl sokat nyomkodod a telefonod, hogy addig is kiszakadj a valóságból - vagy csak én? Mondd, ugye nem csak én halogatom túl rég óta, hogy felhívjam a nagynénémet?

Forrás: Shutterstock
Meg a volt osztálytársamat. Neked is vannak megválaszolatlan emailjeid? Köztük fontosak is... Te is szoktál néha zuhanyzás nélkül lefeküdni? Vagy talán nem is olyan ritkán... Neked is győzködnöd kell magad reggelente, hogy elkezd a napot? És éreztél már lelkifurdalást azért, mert csodás állásod van, te néha mégis gyűlölöd?

Volt már eleged a legjobb barátnődből? Pedig szegény nem csinált semmi rosszat, csak találkozni akart. Mert hiányzol neki. Vajon csak nekem marad túl gyakran szőrös a lábam? És még azt a kurva vitamint se vagyok képes bevenni... Ugye néha másnak is nehéz rendesen fogat mosni?

Vajon ez a felnőtt élet része, amivel békét kell kötni? És majd úgyis elmúlik magától? Tényleg "nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani neki"?... Vagy ez annak a jele, hogy drasztikusan fel kéne forgatnom mindent? Ha kell, akár a jó részekkel együtt... De mi van, ha csak én vagyok "gyenge"? Mi van, ha egyszerűen csak megmérettettem, és kevésnek találtattam?

Vajon csak én aggódok folyton amiatt, hogy túl sokat beszélek? Vagy túl keveset... És miért nem tudom azonnal elmosogatni az edényeket? Velem van a baj? Te is érezted már egy sima kedd délutánon, hogy legjobb lenne csak megszűnni? És van olyan kabátod, amiről hónapok óta hiányzik egy gomb? Neked is esett már jól, amikor megtudtad, hogy rajtad kívül aznap más is elsírta magát, teljesen indokolatlanul?

Te is szeretnéd tudni, hogy másnak is elege van néha? Jó volna tudni, hogy a megfáradás is a haladás része, vagy előbb-utóbb maga alá fog gyűrni, ha ez így megy tovább? Te elmesélnéd nekem, hogy néha kurva szar? És jól esne neked, ha én is elmesélném, hogy velem is van ez így? És miért csak álnéven merem ezt az írást megjelentetni?

Volna Ramóna

Nyitókép: Shutterstock