Emlékszel még a gyermekkori karácsonyokra? Amikor a család apraja-nagyja egybegyűlt és mindenki együtt ünnepelt? Emlékszel még a karácsonyi sütik zamatára, amik lágyan szétomlottak a szádban?
A régi karácsonyok emlékét próbálom meg visszacsempészni a szívembe, miközben hazafelé haladunk a faluba, ahol felnőttem. Elhagytam a nyüzsgő városi forgatagot, és ahogy távolodom tőle, úgy egyre közelebb kerülök a gyermekkoromhoz. Az emlékek, amiket eddig a zsebemben őrizgettem, most ismét előkerülnek.
Vidám arcok, roppanós kacaj, kifürkészhetetlen tekintetek. Arcok, amiket sosem feledek el, amik egykor simán tetszelegtek mindenütt, mára azonban boldog ráncok díszítik az idősebbek arcát. A régi karácsonyok íze más volt. Finom illatok vegyültek a levegőben, gyermeki hangok lepték el az egész házat, talán ettől voltak a régmúlt karácsonyok ennyire másak.
Idősek és fiatalok mindannyian együtt voltunk, és mindenki kivette a részét a készülődésből is. Szerencsére ez a pláza kultusz csak később jelent meg, és főleg vidéken ennek se híre se hamva nem volt. Ismertük az összes kis apró boltot a településen, ahová örömmel jártunk, és ahol mindenkinek volt egy jó szava a másikhoz. Ezeknek a kisboltoknak a meghitt hangulatát vittük magunkkal tovább. A havas táj, ami maga alá borított mindent, s lágy lepelként puhán ráesett a házak udvarára, beterítette az utakat, a lábunk alatt pedig ropogott a friss, finom hó.
Számtalan emlékkép van most előttem, és igazából az a meghittség hiányzik a mostani karácsonyokból, a nyugodt készülődés, melyet most felülírt az állandó rohanás. Képtelenek vagyunk egy pillanatra is megállni. Talán, ha még mindig vidéken élnék, más lenne a helyzet, és meríthetnék a régmúlt karácsonyok szellemiségéből. De nagyvárosban a meghittség és karácsonyi hangulat teljesen odavész, pont amiatt, mert a reklámok és a boltok kirakatai szinte már októberben az arcunkba nyomják a karácsonyt, hogy az embernek máris olyan érzése támadjon, hogy lemaradt valamiről.
De miként tudjuk visszacsempészni ezt a meghittséget a mostani ünnepekre? Arra vajon odafigyelünk, hogy ráhangolódjunk az ünnepekre? Vagy pedig az utolsó pillanatig a boltokat járjuk, hogy beszerezzük az utolsó ajándékokat is?
A megfelelő ráhangolódás a kulcsa mindennek. Hogy a karácsony szelleme ne csak a rohanásról szóljon, hanem ennél emelkedettebb dolgokról. Amiről igazából szólnia kellene, az a szeretet, és meghittség.
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
