Az öreg férfiak vonzanak - de ettől még nem vagyok beteg!

Ültünk a padon a játszótéren, és arról mesélt, hogy erotikus álmai vannak Richard Dean Andersonnal meg David Hasselhoff-fal. Aztán azt kérdezte: "Szerinted valami baj van velem, hogy csak az apám korabeliek meg a nála is idősebbek érdekelnek?"

Számomra mindig is rejtély volt. Hogy a fenébe érezhet valaki vonzalmat jóformán a saját apja vagy nagyapja iránt? Gyerekként rém gusztustalannak tartottam. De hát nagyon jó barátnők voltunk, úgyhogy igyekeztem érdeklődve - nem pedig méla undorral az arcomon- hallgatni, mikor a szaftos álmait ecsetelte a kedvenc színészeivel.

Azt hittük, kinövi vagy felfedez magának valakit a suliból. Ez utóbbi még meg is történt, csakhogy véletlenül sem korabelit - hanem az ötven felé közelítő, ősz hajú, szemüveges, mindig kockás inget viselő, tipikus apuka külsejű Gyuszi bácsit szúrta ki magának, a töri tanárunkat. Az még hagyján volt, hogy a jelenlétében teljesen megkukult, és úgy bámulta, mintha maga az Atyaúristen lenne.

De mikor előállt azzal az észbontó tervével, hogy ő elcsábítja, na, akkor szóltam közbe, hogy ez már tényleg beteges. Nem gondolhatja, hogy egy családos öregember (nekem akkoriban annak számított) le fog állni vele? Arra biztattam, hogy keressük meg az iskolapszichológust, és beszéljen vele erről, mert itt valami gáz van. De nem kerestük fel, mert attól féltünk, beköpi a szüleinek.

Most pedig felnőttként már egyértelműen tudjuk, hogy az. Nyolcadik után elváltak útjaink, és hosszú éveken át nem találkoztunk, csak egy-két éve vettük fel újra a kapcsolatot. Nevetve kérdeztem, hogy: "Na, még mindig álmodozol O'Neil ezredesről?" De ő nem nevetett, és elmesélte, hogy elég nehéz tinédzser évei voltak:

"Megpróbáltam a saját korosztályomból választani fiút vagy legalábbis olyat, aki max öt évvel idősebb. Hetekig-hónapokig jártam velük, de sem a testem, sem a lelkem nem kívánta őket. Tizennyolc éves koromig próbálkoztam azzal, hogy kialakítsak egy rendes kapcsolatot, de nem sikerült.

Rajtad kívül még egy embernek mondtam el azóta, hogy az idősebbekhez vonzódom. Aztán szakközép után egy szórakozóhelyen elcsábítottam egy ötvenöt éves férfit. Akkor éjjel éreztem először, hogy kerek a világ. Soha addig olyan jó nem volt még a szex. Képzelj egy olyan férfit, aki úgy ér hozzád, mintha ezer éve ismerne, tudja hova kell nyúlnia, mit kell tennie ahhoz, hogy neked jó legyen!

Utána már bátran vadászgattam. Az ötvenes és hatvanas korabelieket. Sokkal többet tudnak a mostani fiúknál, és jóval készségesebbek is. Néhányuk tele van élettel, erővel, a lelkük még fiatal, csak a legtöbben már egy lelakott testet látnak.

Annyira imádom, hogy úgy néznek rám, mintha egy istennő lennék, és hitetlenkedve kérdezik, hogy mit eszek rajtuk. És egy kis szeretetért cserébe akármit megadnak. Mostanra már kapcsolatom is lett: három éve vagyok együtt egy elvált férfival. Még csak 53, de én így is szeretem. A szüleim finoman szólva sem voltak elragadtatva tőle. Azt kérdezték, mit akarok ettől a vénembertől, meg, hogy mi lesz, ha gyerekeink lesznek, hiszen addigra már nagypapakorú lesz...

Már nem izgatnak ezek a rosszindulatú beszólások. Nem szégyellem, és soha többé nem is fogom titkolni, hogy mindig is az idős férfiak tetszettek. Nem tekintek magamra betegként, sokkal inkább úgy, mint aki képes meglátni a valódi a szépséget a külső mögött."

Nyitókép: Shutterstock