Miért nem udvarolnak manapság a férfiak? Bezzeg régen ez is másképp volt...

Talán minden szingli egyetért velem abban, hogy baromi nehéz manapság ismerkedni, főleg, ha már elmúltál 30 és nem akarsz állandóan a Tinderen lógni. „Bezzeg régen minden más volt" – mondaná a nagymamám, ha még élne és bár utálom a „bezzeg"-gel kezdődő mondatokat, ebben kivételesen igazat adnék neki.

Nem is azzal van a gond, hogy manapság nincs hol ismerkedni, inkább azzal, hogy a mai férfiak már nem szívesen kezdeményeznek személyesen. Pedig a legtöbb nőismerősöm egyetért abban, hogy nincs is jobb annál, mint amikor az utcán spontán odamegy hozzád egy férfi és megdicséri a ruhádat, a kisugárzásodat, akármit. Szerintem a mai nők kifejezetten értékelik ezeket a gesztusokat, leginkább azért, mert ritkák, mint a fehér holló.

Nem tudom, mikor tűnt el az a régi hagyomány a kultúránkból, hogy a férfiak udvaroltak a lányoknak, talán az internet megjelenésével vagy azzal, hogy a nők egyre türelmetlenebbek lettek és a kezükbe vették a dolgok irányítását. Mindenesetre azt gondolom, hogy a régi hagyományoknak megvolt a maguk romantikája, bár azért tegyük azt is hozzá, hogy a 20. század közepéig nem a szerelem volt az első számú szempont az ismerkedésnél, hanem a társadalmi normák, a társadalmi ranglétra és az anyagi helyzet. A család és a rokonság is nagyban beleszólt a párválasztásba, így nagy mázli kellett ahhoz, hogy egyezzenek a családi és egyéni érdekek.

A mi szabad világunkkal ellentétben régen csak a szigorú társadalmi normák betartásával ismerkedhetett egy fiú és egy lány. A fiúk az úgynevezett legényjáró napokon látogathatták meg a lányokat, melyek leginkább az aktuális munkáktól és a lány családjának egyéb elfoglaltságaitól függtek. Ha egy legény nem a megfelelő időben látogatott el a házhoz, még hagymát és fokhagymát is rejthettek a zsebébe. Először csak az udvaron fogadták, ahhoz már komoly szándékok voltak szükségesek, hogy valaki átléphesse a küszöböt.

Forrás: Fortepan

Az ajándékozás már akkoriban is divat volt, de a férfiak nem virágcsokorral vagy parfümmel állítottak be a kiszemelt leányzóhoz, hanem mángorlót, gereblyét, fonószéket vagy egy kis ládikát ajándékoztak neki. Az ajándékok nem feltétlenül az örömszerzésről szóltak, hanem azt a célt szolgálták, hogy a lány a tárgy használata közben is a fiúra gondoljon. Másrészt ezzel azt is szerették volna a fiúk felmérni, hogy a szimpátia mennyire kölcsönös. Ebben az időben ugyanis az volt a szokás, hogy a lány is adott cserébe egy apróságot, vagy ha nem volt ínyére a fiú közeledése, visszaadhatta az ajándékot - írja a pecsma.hu.

Maga az ismerkedés is szervezettebben zajlott, mint manapság: a falvakban többnapos rendezvényeket tartottak. Ezeknek közösségmegtartó ereje volt, de nagyszerű alkalmat biztosítottak arra is, hogy a fiatalok ismerkedjenek egymással. Együtt szórakoztak a környékbeli falvak lakói a bálokon és búcsúkban, miközben a szülők szigorú felügyelete alatt mindenki szemügyre vehette a közösség egyedülálló tagjait.

Persze mondhatjuk, hogy mi milyen szerencsések vagyunk, hiszen manapság azzal ismerkedünk, akivel akarunk és még a szüleink se szólhatnak bele a választásunkba. Ez igaz, viszont szerintem a túl nagy szabadság már az emberek agyára ment. A férfiak sokkal kevésbé hajlandóak küzdeni egy nőért, míg a nők kezdik átvenni a férfiak szerepét és rohannak a pasik után. Önzőek vagyunk, rögtön ítélkezünk és nincs türelmünk a másikat jobban megismerni. Úgyhogy szerintem az ideális valahol az arany középút lenne: ha még mindig lenne az udvarlásnak hagyománya, immár szabad keretek között.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek