Férfivélemény: Elengedtelek, eltemettelek, de nem felejtelek...

Szerettelek akkor is, amikor megmondtad, hogy mást szeretsz. Szerettelek akkor is, amikor megmondtad, hogy nem jössz este haza. Szerettelek akkor is, amikor másnap jöttél, szerettelek akkor is, amikor elváltak útjaink. Esküt tettem, amit nem old fel elhatározás vagy eltökélt vasakarat: elengedtelek, de szerettelek.

Ha megkérdezted volna, megmondtam volna, hogy nélküled is életben fogok maradni. Nem fogok bánatomban a lámpavason lógni, utánad is lesznek kapcsolataim, nélküled is teljes értékű életet fogok élni. Ha megkérdezted volna, megmondtam volna, hogy helyetted már soha senkit nem fogok szeretni - mert a szív nem osztható, az csak egy embert tud szeretni.

Szeretni csak teljes szívvel lehet, megosztani képtelenség. Számomra te voltál az, aki iránt érzelmeket tápláltam. Téged tudtalak úgy szeretni, ahogy férfi szerethet egy nőt. De elfogadtam a döntésed: nem ítéltelek el - még akkor sem, mikor nem voltál hűséges. Hagytam, hogy szabad legyél, hogy kibonthasd a szárnyaid, és olyan életet élj, amilyet szeretnél, amire mindig is vágytál.

Szerettelek akkor is, amikor visszakanyarodtál. Amikor újra eggyé váltunk egy kis időre: újból közös lángon főztünk, közösek voltak a polcok a hűtőben, közös asztalnál ebédeltünk... De szerettelek akkor is, amikor újra felcsapott benned a szenvedély lángja, amikor újra feléledt benned a mehetnék vágya. Szerettelek, mert megígértem, megesküdtem neked, hogy veled leszek jóban-rosszban, míg a halál elnem választ.

Hittem benned és a házasság szentségében, hittem a gyűrű erejében. De neked ezek mind kevesek voltak, mert te szabadon akartál repülni. És amit én adhattam, csupán egy kalitkát jelentett számodra. Nem mondtad soha, hogy nem jó. Nem mondtad soha, hogy kevés vagy sok... Nem szóltál, csak tetted, amit tenned kellett ahhoz, hogy jól érezd magad.

Szerettelek akkor is, amikor elhagytad a hitvesi ágyat, hogy helyette máshol teljesüljön a vágyad. Szerettelek akkor is, amikor számolatlan volt már a szeretői szálad. Szerettelek akkor is, amikor elváltak az útjaink, amikor már más volt az, aki kísért, amikor már más volt, aki dicsért. Voltak terveink, voltak céljaink, voltak álmaink - de már szertefoszlott mind.

Ha mindez kevés neked, hát menj. Voltak lányok, akik szerettek, voltak asszonyok, akik öleltek, de őket egyiket sem szerettem, egyiknek sem ígértem, egyiknek sem tettem esküt - és már nem is fogok. Nem volt bűnöm, nem volt vétkem, csak szerettelek. Elengedtelek, eltemettelek, de nem felejtelek...

Nyitókép: Shutterstock