Mással nevet, mást ölel, és mással szerelmeskedik. Mást tekint lelki társának, és mással megy azokra a helyekre, ahová veled kellett volna. Te meg csak tespedsz, bezárkózva a négy fal közé, mindenféle közösségi oldalt mellőzve - mert éppen elég annyit látnod ebből, amennyit közvetlenül kapsz üzenetben a fiadtól. Jól van ez így?
Eltelt 3 hónap, és egyre jobban szenvedsz. Nem könnyebb, rosszabb. Nem tudom, más hogyan éli meg a szerelem gyászolását, csak azt tudom, hogy téged ennyire padlón még nem láttalak. Siratod a szerelmeteket az életeteket, miközben mosolyogsz, és azt magyarázod, hogy miért is jó ez így.
Meg hogy te már úgysem érzel iránta semmit. Pedig hívást kaptál a minap - ott voltam, hallottam. Ahogy aznap rád találtam... Sötétbe burkolóztál, zavart a fény. Csendes voltál, árnyéka egykori önmagadnak. Felvetted a telefont, majd idegesen annyit mondtál, hogy főzöl, le kell tenned, legyenek boldogok. Sápadtan meredtél magad elé, hiába kérdeztem, hogy ki volt, mit mondott - nem akartál válaszolni. Arra kértél, hogy kavarjam meg az ételt, nehogy leégjen. Engedelmeskedtem. Aztán visszaültem az asztalhoz, vártam, de legalább nem eredménytelenül.
- Attila kirakta, hogy kapcsolatban van, ezért hívtak - mondtad szinte suttogva.
Nagyon dühít, amin most átmész. Egész nap csak aludnál és sírnál - teljesen érthetetlen számomra. Elkeserítő és félelmetes. Nézlek, és a figyelmen kívül nem tudok neked többet nyújtani. Melletted vagyok, de nem tudom, mi a jó megoldás, hogy kell reagálnom vagy segítenem.
Hogy tehette ezt?! Posztolnak egymás oldalára, ami persze így nyilvános, mindenki látja - lehet, pont ez a cél. Méghogy megtalálta a lelki társát! Anno te hallgattad ezeket a szavakat, mikor közel bújt hozzád és a füledbe súgta. Az ő szemében te önző vagy, mert nem örülsz a boldogságának. Jesszus! Csak annyit kértél, hogy ne legyen a gyerek folyamatosan másnál, töltse inkább vele az időt. Kettesben.
Elkeseredésedben még jósnőnél is voltál. Már a harmadiknál. Mind ugyanazt mondta. Meg van kötve, amolyan szerelmi kötéssel. Neked pedig enyhülni fog a fájdalmad, és novemberben érkezik meg az életedbe egy hozzád méltó ember. Én személy szerint nem hiszek ezekben. Tőlük vártál gyógyírt a fájdalmadra. Csak szakítsa ki belőlem, hogy ne fájjon ennyire! - mondtad.
Szerinted képes erre egy ember? Ki tudja olvasni kártyákból a jövőd, a sorsod? Angyalokat hív segítségül? Annyira hinni akarsz valamiben, annyira szeretnél vigaszt találni, hogy már mindegy, mi vagy ki, csak mutasson irányt neked. Olyan létezhet, hogy jobb lesz, jól leszel. És talán fog ő még a te utcádba menni, de akkor azt kívánom: legyen annyi lelki erőd, hogy nemet mondj.
Aki így viselkedik veled szemben, annak már nem vagy fontos. Egykor az voltál, de az már elmúlt. Saját magadat emészted, felfal a szomorúság. Én tudom, hogy nem ezt érdemled. Senki sem érdemli ezt. Pakold ki a cuccait a lakásból, és ezzel a lendülettel az életedből is! Tisztulj meg tőle! Nyiss a világ felé!
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.