A nő 30 gondolata, mikor a férfi azt mondja: szeretlek!

Azt mondod, szeretsz. De mi van, ha tévedsz?

Azt mondod, szeretsz. Amúgy én is téged, csak...

Azt mondod, szeretsz. Meglepően sokszor mondod mostanában.

Azt mondod, szeretsz. Az olyan örökkön-örökkésnek hangzik.

Azt mondod, szeretsz. Nem hiszek neked.

Azt mondod, szeretsz. El akarom hinni!

Azt mondod, szeretsz. Jobban, mint annak idején őt?

Azt mondod, szeretsz. Mondjuk, amilyen türelmed van hozzám...

Azt mondod, szeretsz. Holnap is?

Azt mondod, szeretsz. Ezek szerint engem is lehet?

Azt mondod, szeretsz. És nem csak mondod.

Azt mondod, szeretsz. Hogy botrányosan dilinyós vagyok, de akkor is.

Azt mondod, szeretsz. De hisz még előtted az élet!

Azt mondod, szeretsz. Annyira, hogy mesét nézel velem. Sárkányosat.

Azt mondod, szeretsz. Nem csak a hormonok illuzórikus tánca ez az egész?

Azt mondod, szeretsz. Pedig olyan tökéletlen vagyok, hogy pfú.

Azt mondod, szeretsz. Én régen azt hittem, hogy olyat te nem tudsz.

Azt mondod, szeretsz. És ha nem, akkor mi van?

Azt mondod, szeretsz. Akkor is, ha elbaltázom?

Azt mondod, szeretsz. Anyukám szerint is.

Azt mondod, szeretsz. De megmondanád, ha nem?

Azt mondod, szeretsz. Felvetettél velem egy pulcsit, mert hűvösek már a szeptemberi esték.

Azt mondod, szeretsz. Tulajdonképpen miért ne?

Azt mondod, szeretsz. Pedig tegnap dühös voltál rám.

Azt mondod, szeretsz. Pedig tegnap dühös voltam rád.

Azt mondod, szeretsz. Olyan édesen gyengéd hangon, hogy belehalok.

Azt mondod, szeretsz. Még úgy is, ha rossz vagyok.

Azt mondod, szeretsz. Én magamat nem mindig.

Azt mondod, szeretsz. De téged annyira, hogy elengednélek.

Azt mondod, szeretsz. Szeretsz? Szeretsz.

Nyitókép: Shutterstock