Meg kellett tanulnom, hogy én is szerethető vagyok.

Mások szerepét húztam magamra, mindenkiből azt, ami épp tetszett. Voltam a szép szavak mestere, a kedves pillantások gyilkosa - mennyi elpocsékolt kép, melyet hamisan festettem. Mennyi elpazarolt idő, míg lehettem volna önmagam is. De én nem vagyok egyszerű lény. Nehéz természet, súlyos humorral, kellemetlen beszólásokkal

Nehéz cipelnem a saját személyiségemet, ezért meg akartam könnyíteni a terhemet mások gyenge tulajdonságaival. Órákig, napokig tudtam ártatlan, huncut és finom lenni. De a bennem élő sárkánynak hely kellett, nem lehetett apró dobozkába tuszkolni. Kitörtem, mint valami borzalmas vulkán, forró szavakkal gyilkoltam a körülöttem lévőket. Menekültek, ahogy én is akartam - de én nem futhatok el magam elől.

De fel kellett eszmélnem, hogy nem minden ragyogott olyan fényesen, ahogy én láttam. Álarcosbálba készül mindenki, az élet forgat minket tánc közben, csak arra kell figyelni, hogy le ne essen rólunk a maszk.

Évekbe telt, mire hittem azoknak a hangoknak, melyek sosem bántottak. Azoknak az embereknek, akik utamat jó irányba terelgették volna. De én mohón faltam a hazugságot, és tagadtam az ő igazságukat: nem válhatok egy másik emberré. Idővel finomhangoltam a lelkem túljátszott húrjait, és elhittem, hogy lehetek jó, lehetek szép, lehetek különb, és annak is kell lennem.

Hagytam, hogy neveljen az Élet, hogy teljes szívvel büszke lehessek arra, amire kell: Önmagamra. Most már tudom, hogy szerethető vagyok. Hogy értékes, fontos a szívekben, felejthetetlen a lelkekben. És soha többé nem fogom bánni, akivé lettem, és soha nem fogom szégyellni, akivé válni fogok.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock