Miért azt bántjuk, akit a legjobban szeretünk?

A jó dolgokat könnyű szeretni. Az én párom olyan szép, olyan okos, jó vele az ágyban, figyelmes, jó a humora és így tovább - nyilván senkinek nem jelent gondot ezeket a tulajdonságokat elfogadni. Valószínűleg még soha senkinek a szájából sem hangzott el az, hogy: "Olyan jókat dugunk a pasimmal, annyira elegem van már belőle". Vagy: "A barátnőmmel tök jókat szoktunk röhögni, annyira passzol a humorunk - alig bírom már elviselni..."

Akkor kezdődnek a problémák, amikor előkerül a másik rosszabbik énje, a sötét oldala. De ezt két részre lehet osztani. Vannak fix dolgok. Mondjuk, hogy rendetlen, vagy folyton késik. Vagy hogy te egy állandóan pörgős, a társaság közepe személyiség vagy, aki mindig menne valahova, a párod pedig inkább egy csendben mélázós típus. Ez is lehet számodra olyan jellemvonás, ami negatív.

De van ennek egy másik oldala is. Hogyan tudjátok kezelni a konfliktusokat? Hogy tudod elviselni a másikat, amikor épp seggfej? Mert mindenkinek vannak ilyen napjai. És nagyon- nagyon sok árnyalatban lehet valaki seggfej. Duzzogós, hisztizős, bunkózós, befordulós, drámázós, mártírkodós. És azon állhat vagy bukhat minden, hogy mennyire tudjátok ezt jól kezelni. Mert mindenki mást tolerál könnyebben.

Azt hiszem, azzal tudjuk legjobban kimutatni, hogy mennyire szeretjük a másikat, hogy mennyire tudjuk megérteni és mellette lenni, amikor szar napja van. "Szeress úgy is, ha rossz vagyok" - ugye... A kedves, jó fej énjével nyilvánvalóan mindenki könnyen boldogul, a kihívást az jelenti, hogy akkor is törődjünk vele, amikor semmi szeretnivaló nincs benne.

Pedig én úgy gondolom, hogy ez a szeretet legfelső, legvalódibb szintje. Megérteni, hogy a másiknak most rossz, hogy ő sem érzi jól magát, és nem azért mogorva vagy durcás veled, mert rosszat akar neked. Felülemelkedni azon, hogy neked rosszulesik amit vagy ahogy mond, és hogy rosszul érzed magad a viselkedése miatt. A szeretet legfelsőbb szintje, ha ilyenkor az jut eszedbe: ti egy csapat vagytok, és nem az a fontos, hogy neked jó legyen, hanem az, hogy nektek jó legyen.

Ebben sokkal több van - sokkal nagyobb erő -, mint egy vidám, hétköznap kimondott szeretlekben. Mert ez bizonyosságot is ad. És azt hiszem, mindenki erre vágyik egy kapcsolatban. Hogy ne kelljen mindig a jó oldalát mutatnia, ne kelljen folyamatosan erősnek, jókedvűnek lennie, hogy legyen egy hely, ahol olykor le lehet ereszteni.

Így lehet igazán összetartó kapcsolatot létrehozni, ha mindketten azt gondoljátok: megértelek, elfogadlak, és én leszek a jobbik feled, amikor szükséged van rá - ahogy te is az enyém, amikor majd nekem lesz szükségem rád. Nincs annál felszabadítóbb érzés, mint amikor a hibáiddal együtt lehetsz önmagad, és ezek ellenére is van melletted valaki, aki nagyon szeret.

Nyitókép: Shutterstock