Rengetegen beszóltak - hol vicces, hol aggódó, hol bántó formában -, amiért egészen fiatalon "hagytam" bekötni a fejem. Nem mondom, hogy nekem nem voltak kétségeim, de nem engedtem, hogy lebeszéljenek róla.
Úgy fogtam fel, hogy ez egy kaland, és megnézzük, mi sül ki belőle. Persze volt lángolás, számos átbeszélgetett éjszaka, sőt, agyaltunk a majdani gyerekeink nevein is - de mindez szinte nulla élettapasztalattal párosult. Így azért valóban volt némi esély arra, hogy néhány éven belül elválunk - és a kétkedők majd önelégülten mosolyoghatnak, hogy ők megmondták. Bár, ha megkérdezték volna a véleményemet, akkor szívesen elmondtam volna, hogy szerintem még mindig jobb beleugrani egy házasságba, mint a kudarctól való félelem miatt lemondani róla.
Most azonban, hogy házasságunk a 7. évébe lépett, sokan szeretnének szert tenni a nagy titokra: hogy mitől működhet egy kapcsolat, amikor mostanában ez olyan ritka? Miért lehetséges, hogy mai napig életünk legjobb döntésének érezzük a szerelmünk hivatalossá tételét?
Van rá egy elméletem, de sajnos kiábrándító lesz: rohadtul nem a szerelem tart össze két embert. Az eszelős érzelmek maximum arra jók, hogy az első pár évben három méterrel a föld felett járkálj, miközben a jegygyűrűdet csodálod. De a lényeg nem itt kezdődik.
Az igazi közös élet akkor veszi kezdetét, amikor eloszlik a fátyol, és elkezditek látni az igazi arcotokat. Voltaképpen a szürke hétköznapok és a mindennapi nehézségek, nyűgök közepette derül ki, hogy passzoltok-e hosszú távon. Szándékosan nem írom azt, hogy egy életen át. Egy élet túl hosszú idő ahhoz, hogy ennyire előre gondolkodj. Pont elég, ha tudod, hogy a következő nyaralást is vele szeretnéd tölteni.
Szubjektív elméletem szerint egy tartós - és minőségi - kapcsolatnak három alappillére van:
1. Humor
Igazából, ha egy mondatban kellene leírnom, akkor csak azt mondanám, hogy humor nélkül bele se kezdjetek! De komolyan... Ha nem tudtok együtt - és akár egymáson - nevetni, akkor mi értelme együtt élni valakivel? Ugye, hogy nem sok? De még ha van is humor a kapcsolatban, sokan csak a kezdeti időszakban igyekeznek megnevettetni a párjukat - mivel ekkor még mindenki a legszebb, legbájosabb és legjobb formáját próbálja hozni. Idővel aztán szépen, lassan elkezdhet az egész kapcsolat eldurcásodni - legalábbis, ha nem őrzitek meg a viszony pajkosságát. És őszintén szólva, kinek lenne kedve hazamenni egy morgó fapofához...?
2. Közös értékrend
Nem azt vallom, hogy minden apró-cseprő dologban egyezni kell a véleményeteknek. Egyrészt, mert olyan nincs, másrészt, mert dög unalmas lenne az egész.Kell a parázs vita is. Ha viszont te megrögzött környezetvédő vagy, a párodnak viszont fogalma sincs arról, mi az a szelektív hulladékgyűjtés, vagy egyszerűen csak hallani sem akar ilyesmiről, az nem jó fajta veszekedéseket szül. A példa sok mindennel behelyettesíthető, de a lényeg, hogy közös nevezőre tudjatok jutni és kölcsönösen tiszteletben tartsátok a másik igényeit. Vagy elfogadjátok, hogy a néma feszültség idővel felemészti a kapcsolatot...
3. A jó öreg szex csak nem maradhat ki a sorból!
Nem, tényleg nem szeretném kihagyni. Bár sokkal inkább az intimitást emelném piedesztálra, mint a szexet. A szex az olykor megtörténhet megszokásból, "kötelességből", vagy csak pusztán azért, mert úgy gondolod, az KELL. Az intimitás azonban más. Az egy olyan kapocs lehet kettőtök között, ami - hosszú távon - felülírja akár a legjobb szexuális élményt is. Vigyázz, nem helyettesíti! Mindössze azt mondom, hogy ha megmaradnak az apró érintések, az összebújások, a csókolózás, a kedves becézgetések, akkor nyert ügyed van. Helyesebben egy kapcsolatod, amit nem fenyeget a kihűlés veszélye.
Nem állítom, hogy csak ezen feltételekkel élhetsz harmonikus párkapcsolatban, de azt igen, hogy a fenti sorokat a tapasztalat szülte.
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
