Én tanítottam meg a páromat csókolózni

Sokak számára, így nekem is meghatározó élmény volt az első csók. Nemcsak azért, mert rettentő kínosra sikeredett, és amikor a srác odahajolt, én bepánikoltam és reflexből elfordítottam a fejemet, hanem azért is, mert felszabadító érzés volt, ahogy átjárta a testemet az endorfin. De ez már a múlt, és ha ebben nem is, másban vastagon csalódást okozott, és most nem a lenti dolgokra gondolok... Van, amikor az ember lénye és jelleme mélyebb sebeket ejt, mintha megvernének.

Az első csók nyomot hagy, és hiába látjuk ezerszer a filmeken, az utcán vagy a baráti társaságban, milyen amikor két ember smárol, puszizkodik vagy vadul csókolja egymást, kézikönyvet sehol sem árulnak hozzá. Legalábbis nekem nem jutott eszembe rákeresni, írtak-e már hozzá használati útmutatót, de ismerve az internet mélységeit, el tudom képzelni, hogy videós tananyag is készült már a csókolózáshoz.

Ezt viszont egyedül nem lehet megtanulni, és kénytelen-kelletlen, át kell esni rossz élményeken is. Volt már "szerencsém" cigifüstös csókhoz, megtapasztaltam azt is, milyen, amikor valaki kutya módjára körbenyalja az embert, de a legrosszabb a fogorvos típus, aki a nyelvével szinte turkál a másik szájában... Komolyan nem értem, hogy egyeseket ez hogy hozhat izgalomba és most is feláll a nem létező szőr a hátamon, ha visszagondolok ezekre a pasikra.

A párom szerencsére nem ennyire extrém eset, viszont kezdő volt, ezt így le merem írni. Előttem csak egy futó kalandja volt, szóval nem sok lehetősége adódott kigyakorolni a csóktechnikákat. Emlékszem az első alkalomra: nagyon félénk volt, nem mert kezdeményezni és próbálta minden mozdulatomat leutánozni, lekövetni. Eleinte nem is tudtam magam átadni az élménynek, mert azt éreztem, hogy saját magammal csókolózom, hiszen szinte tükrözve voltak a mozdulataim.

Nem tettem ezt sosem szóvá, inkább csak megpróbáltam őt rávezetni arra, hogy nem kell bekapnia, nem kell turkálnia, és a nyelve jó helyen van a saját szájában. Mint az élet minden területén, itt is kiütközött a maximalizmusa és a megfelelési kényszerének áldásos hatását mindketten élvezhettük. Hamar ráérzett arra, hogyan kell bánni az ajkával, a nyelvével, merre fordítsa a fejét és hogyan tudjuk összehangolni a légzésünket. Ezekre az apróságokra korábban sosem gondoltam, de a csókolózásnak megvan a maga művészete.

Az első, óvatos lépések után átvette a kezdeményező szerepet, és akkor éreztem igazán jól magam, amikor nem azt néztem, hogy vegyek levegőt, mikor nyeljek, hanem át tudtam magam adni az élménynek. Vannak nők, akik szeretnek irányítani az ágyban, de én a hálóban pont arra vágyom, hogy végre elengedhessem magam, ne nekem kelljen az eseményeket kontroll alatt tartani, ne én fogjam a gyeplőt. Csak élvezni akarom a pillanatot. Ugyanez igaz a csókra is.

A páromnak nem kellett sok csókleckét adnom, és talán azt is túlzás állítani, hogy megtanítottam a helyes technikára, de az biztos, hogy rám érzett, egymásra hangolódtunk és megtaláltuk azt, ami mindkettőnket maximálisan kielégít. Ha értitek, mire gondolok...

Kalapos Nóra történetét Ághy Melinda jegyezte le

Nyitókép: Shutterstock