5 párkeresési tanács, amelyekkel kitörölheted a...

Azok, akik már megtalálták a párjukat, értetlenül állnak a helyzet előtt - mondván, csak meg kell teremteni a lehetőséget! Jobban belegondolva logikus a kérdés: mégis hova menjek ismerkedni? Hiszen a hétköznapi mókuskerék többségét a munka teszi ki. Esetleg a munka végeztével jöhet egy kis edzés, aztán pedig a szokásos esti program: vacsorakészítés, fürdés, pakolás, háztartásvezetés, stb. Az ismerősök azért időről-időre ellátnak néhány jó tanáccsal, így most ezekből fogok szemezgetni.

1. Menj sportolni!

Köszi, járok sportolni, de nem mindennap máshova. Van egy kialakult rutinom, ahogy mindenki másnak is, vagyis új arcokkal utoljára akkor találkoztam, amikor még új lány voltam a teremben. Különben is olyan kellemetlen úgy megismerkedni valakivel, hogy közben vérvörös a fejem, szakad rólam a víz, és az edző kiabál felettem, hogy "még 20 felülést préselj ki magadból, ha nem akarsz fókatestű lenni". Lássuk be, ez nem a legkomfortosabb közeg.

2. Járj el a barátaiddal!

Hétköznaponként erre igen kevés lehetőség van, hiszen mindenki más is dolgozik, vagy van családja és egyéb kötelességei, amikkel munka után foglalkozni kell. Nem beszélve azokról a barátokról, akiknek már gyerekük is van. Hétvégén pedig igyekszem a családommal lenni, illetve pihenni és töltődni is, de ettől függetlenül persze becsúszik egy-egy buli, vagy közös vacsora a barátnőkkel - ám mégis úgy érzem, ez önmagában nagyon kevés ahhoz, hogy megismerjek valakit.

3. Na és mi van az online ismerkedéssel?

Őszintén mondom, nekem semmi türelmem az online ismerkedéshez. Ha csak arra gondolok, hogy húzogassam jobbra-balra idegen emberek képeit, már előre kiráz a hideg. Annyira gépies, annyira gyakorlatias, és a legkevésbé sem spontán. Egyszerűen nem igazi az egész, és kész. Arról nem is beszélve, hogy fotó alapján nagyon nehéz kiszűrni a csapodár arcokat, akik csak egy meleg kis fészket keresnek éjszakára, a teljesség igénye nélkül. Ezek miatt pedig már eleve időpocsékolásnak gondolom, az egyébként is mínusz időmből.

4. Nem igaz, hogy nincs egy tanfolyam, ahova eljárhatnál!

Értem, de mégis hova? Szívesen járok táncolni, de ott nem túl sok pasi fordul meg. Esetleg rajzolni vagy pszichológiát tanulni, de ezek a helyek sem éppen a szimpatikus férfiak gyűjtőhelye. Persze nem azt mondom, hogy egy értelmes pasi nem tanulhat pszichológiát, vagy nem járhat rajzolni, de ha már a pasizás a cél, akkor férfiasabb hobbikat kéne választani.

5. És az a fiú a szomszédból? Ő olyan szimpi!

Persze, imádom, amikor a környezetem kerítőt játszik. Összehoznak mindenféle idegennel, akik az ő értékrendjük szerint hozzám valók, csak arról feledkeznek meg, hogy a kémia két ember között nem olyan, mint egy matek példa. Egyszerűen van olyan, hogy valaki okos döntésnek tűnik, de érzelmileg a legkevésbé sem. Sokan jönnek azzal, hogy a szerelem úgyis elmúlik, ezért inkább gyakorlati tulajdonságok alapján érdemes választani, de ember legyen a talpán, akinek ez működik. Nekem legalábbis biztos nem.

Kész vége, nincs esély, vegyél egy macskát!

Ezt szoktam magamnak mondani rosszabb napjaimon, de persze ez inkább poén, mint komoly konklúzió. Szerencsére a bennem élő hit eléggé megrendíthetetlen, ezért még ha sokszor nem is áll jól a szénám ismerkedés terén, hiszek abban, hogy el fog jönni az én időm, amikor az égiek is úgy akarják. De az is tény, hogy jó lenne, ha hatást tudnánk gyakorolni a jövőre, és kicsit megtámogatni azokat a célokat, amiket igazán szeretnénk elérni.

Sajnos azonban a párkeresés egy olyan feladat, amit csak félig lehet erővel elérni. Azt a felét tudod segíteni, ami rajtad múlik. Vagyis a legtöbb, amit tehetsz, ha jóba vagy magaddal, és nem görcsölsz arra, mikor fog már átesni a küszöbödön életed pasija. Különben is, akik már túl vannak ezen, sokszor visszasírják az egyedül töltött estéket, amikor még senkihez sem kellett alkalmazkodni, így talán érdemes kihasználni az időt, amit kizárólag magaddal tölthetsz. Nyilván, ez nekem is eléggé légből kapott dumának tűnik, de ha mégsincs így, akkor még mindig vehetek egy macskát, aki ugyanúgy nem fog szeretni, kivéve amikor enni adok neki. Szóval én inkább kutyás néni leszek.

Nyitókép: Shutterstock