5 különbség a férfi és a "kisfiú" között...

Felelősségtudat

A kisfiú: Zűrösen éli az életét. Bármit megígér, ha nyomás van rajta, az ígéretek teljesítését azonban halogatja, és felháborodik, ha számonkéréssel zaklatják. Kapkod, semmi rendszer nincs az életében - előbb választja a semmittevést, minthogy létrehozzon valami értékelhetőt. Saját kényelme és lustasága foglya - az idő elszalad felette, anélkül, hogy érezné: csupán a napot lopja.

A férfi: Felelősségteljesen és összeszedetten viselkedik. Számon tartja a tennivalóit, és nem nyugszik, amíg meg nem csinálja azokat. Lételeme az alkotás, legyen szó munkáról vagy szabadidős tevékenységről. Motivált, cselekvő, nem láblógatós típus.

Érzelmi érettség

A kisfiú: Érzelmileg éretlen. Folyvást lángra kap, szerelemben ég, istenként tekint kiszemeltjére, és bálványozza. Ám amint felfedez benne valami apró, neki nem tetsző hibát, máris lelöki a piedesztálról, és újabb alanyt keres, aki iránt rajonghat. Érzelmei felületesek. Ráadásul az érzelmi manipuláció nagymestere: ártatlan tekintetével hódít, a világ bánata úszik a könnyeiben, amitől sok nő azonnal késztetést érez rá, hogy a vállára vonja, hogy tutujgassa.

A férfi: Érzelmileg stabil. Lehet, hogy nem sülsz ropogósra szerelme lángjánál, ám érzelmei megalapozottak. Nem kap fűhöz-fához önigazolásért, és akár tűzbe is megy azért, aki fontos neki. Sőt, te is nyugodtan a lángok fölé tarthatod érte a kezed, mert megbízhatósága megingathatatlan... Ő nem vállat keres, hanem vállat nyújt a nőnek - erőset, stabilt, hogy ráhajthassa a fejét.

Emberi kapcsolatok

A kisfiú: Nem ápolja az emberi viszonyait. A saját érdekeit helyezi szem elé - amíg hasznot remélhet valakitől, vagy hízelgésben van része, addig értékes neki az adott személy. De ha repedezik a máz, abban a pillanatban elfordul, és értéktelenné válik számára a másik, legyen az barát, szerelmes vagy kolléga.

A férfi: Óvja, félti ezeket a viszonyokat. Nem barátkozik boldog-boldogtalannal a remélt haszon reményében. Barátainak száma elenyésző, ám ők annál értékesebbek a számára. Apró hibák miatt nem fordul el tőlük, mert felméri: emberek ők is, nem pedig gépek, és nem azért léteznek széles e világon, hogy az ő érdekeit tartsák szem előtt.

Problémakezelés

A kisfiú: Hisztis. Ha csalódás éri, csapkod, dühöng, az egész világot hibáztatja. Kiabálással prezentálja nemtetszését, válogatott káromkodással illetve azt, aki/ami a frusztráltságát kiváltja. Ha pedig ezt számonkérik rajta, nem érti, mi a baj. Hiszen a lehető legtermészetesebbnek véli, hogy ösztönlényként viselkedhet, és minden bűne bocsánatos...

A férfi: Képes higgadtan kommunikálni, még akkor is, ha a belsejében viharok dúlnak. Önuralma kellően fejlett, ezért őrjöngés helyett a megoldáson töri a fejét. Nem süpped bele a dühbe, hanem módszeresen kidolgozza a megfelelő problémakezelési technikát.

Mártíromság

A kisfiú: Mártír. Hibáit nem képes látni, úgy érzi, ő mindig csak a körülmények áldozata. Képes drámakirályfiként viselkedni, és a végtelenségig sajnáltatni magát.

A férfi: Nem mártír. Felelősségteljesen szembenéz a hibáival, és nem csüng senkin vigaszért - legfeljebb a háta mögé néz, áll-e ott egy olyan nő, aki csendes nyugodtsággal támasza tud lenni. Nincs szüksége rá, hogy más oldja meg helyette a problémát, csupán egy olyan társat igényel, aki képes azt az érzelmi háttérországot adni neki, amely arra ösztönzi, hogy farkasszemet nézzen önmagával.

Nyitókép: Shutterstock