Kedves mártír anyukák, ne mérgezzétek tovább fiaitok életét!

Sajnos vannak olyan anyák, akik a legjobb szándékuk ellenére is kifejezetten mérgezőek a gyermekeik számára és nagyon érdekes – kutatási adatokkal igazolt – tény, hogy több fiús anya kerül ki közülük. Vajon miért alakul ki egy ilyen attitűd egy szülőben? Én nem hiszek abban, hogy ezt kizárólag a kirepülés okozza és váltja ki, hisz egy embernek minden esetben van egy alapműködése, amivel már korábban is sikeresen megkeserítette hozzátartozói életét. Egy olyan fontos és mélyreható változás, mint a gyermek elköltözése vagy párra találása azonban felerősíti ezt a tulajdonságot.

Miért? Egyrészt azért, mert addig a pontig érdemben senki sem veszélyeztette az anya kizárólagos pozícióját, aki anyakirálynőként és egyetlen nőként volt a fia mellett. Másrészt pedig azért, mert amíg ez a tény nem áll fent, addig az adott szülő teljes nyugalommal elterelheti a figyelmét a beteges gondoskodással saját magáról és a saját egészségtelen működéséről, ami azonnal megmutatkozik és felerősödik, ahogyan változik az élethelyzet, a pozíció.

Rendkívül elszomorító tény, hogy a túlzó és fojtó rátelepedést és kontrollt gondoskodásnak állítják be, és a saját magukra, valamint a működésükre való rálátás hiányában így is érzik, s egyáltalán nem képesek megérteni, hogy éppen ezzel a viselkedéssel valósítják meg azt, amitől a legjobban rettegnek: gyermekük elvesztését. Ezzel a fajta viselkedéssel nagyon nehéz bármit is kezdeni. A legtöbb esetben szinte csak két rossz megoldás között választhat a gyermek, aki már legszívesebben csak menekülne, hiszen az ilyen ember szinte soha nem ismeri be, hogy gond lenne vele és a viselkedésével.

Az önismeret távol áll tőle, éppen ezért bármilyen jelzés, kérés, kritika esetén megsértődik, érzelmekkel zsarol, manipulál és mártírt játszik, vagy egyszerűen oda vágja: ilyen vagyok, miért nem lehet elfogadni? Sovány vigasz a gyermekének az, hogy valószínűleg ő is a saját gyermekkorában tanulta meg ezt a fajta modellt és önismeret hiányában tovább alkalmazza azt, ami már a saját életét is megkeserítette, hiszen változásra, éppen az előbb említett okok miatt, nem hajlandó.

Mire gondolok? Például arra, hogy teljesen abszurd, amikor egy anya naponta képes felhívni az önálló életet élő, családot alapító, nős, felnőtt férfit, hogy mosott-e fogat, húzott-e papucsot, eszik-e rendesen, vett-e föl kapucnit és sapkát? Teljesen vállalhatatlan, amikor az állandó aggódásával egyszerűen nem engedi, hogy a fia valóban felnőtt és valóban férfi legyen, hiszen a folyamatos, eltúlzott aggódással – ami a saját kezeletlen szorongásaiból fakad – állandóan azt erősíti benne, nem jól működik.

A megállás nélküli negatív hozzáállással ("Jajj, nehogy baj legyen!", "Jajj, ne is vágj bele, mert biztos nem sikerül!", "Jajj csak nehogy ráfaragj!", "Jajj, úgy aggódom, nehogy beteg legyél!") tönkreteszi a gyermeke életét: gondoljunk csak bele, ha valaki évtizedeken keresztül ezt hallgatja, sok esetben hiába ismeri fel felnőttként, hogy ez nincs rendben és nem vele van a gond, minden ilyen kijelentéssel blokkolódik az energiája és egy idő után, a legjobb igyekezete ellenére sem lesz képes megélni a saját energiáit, férfi teremtő erejét, hiszen a tudatalattijába gyönyörűen beprogramozta anyuci, hogy erre ő nem képes.

Rengeteg munka kell ennek a megváltoztatásához, átírásához. Az pedig, ha minden látogatás alkalmával megjegyzi, olyan sovány, gyengécske, biztosan nem főznek rá otthon rendesen, na de majd ő, és valósággal belefullasztja a vállalhatatlan mennyiségű étel dömpingbe a gyerekét és vele együtt a társát, szintén kétértelmű üzenet: se a saját gyerekét, se annak a társát nem képes felnőttként kezelni, létezni hagyni, rengeteg feszültséget, életviteli problémát okozva ezzel.

Senki ne értsen félre, nem a szívből jövő, normális és egészséges szülői gondoskodásról és szeretetről beszélek. Kinek nem esik jól az édesanyja főztje, ölelése, gondoskodása? De, ha a gondoskodás egy ilyen fajta fojtó, bénító és egészségtelen terrorrá változik, az mindenki életét tönkreteszi. Szóval, kedves mérgező anyák, itt az ideje kinyitni a szemeteket és magatokba nézni végre!

Nyitókép: Shutterstock