A szülőség csodás dolog... bla-bla-bla. Ezt mindenki tudja, de az anyák azt is megélik, hogy mennyi stresszel jár a gyereknevelés. Nos, ez a nagymamák esetében nincs így, ők csak a jó részekbe kapcsolódnak be.
Két gyerekem van, akikért valóban bármit megtennék, de mégse élvezhetem felhőtlenül a velük töltött perceket, mert nevelnem kell őket. A nevelés során pedig gyakran válok a szemükben korlátozó, parancsot osztogató, kioktató személlyé. Élvezem ezt a szerepet? Kicsit sem, de tudom, hogy az alapvető biztonságot a korlátok felállítása és betartatása adja meg számukra, nem beszélve a szociális és érzelmi nevelésről, aminek révén képesek beilleszkedni a mikroközösségükbe, később pedig a társadalomba.
Bár ezek mentén haladva próbálom a lehető legtöbb szabadságot megadni nekik, mégis, amikor látom, milyen fesztelenül töltik az időt a nagymamájukkal, irigy leszek.
A szülői létnek ugyanis van egy nagy adag mókuskerék része is, amikor csak a feladatokat próbáljuk meg abszolválni, és bizony gyakran elfelejtjük, milyen fantasztikus is a gyereknevelés, a maga nyomasztó felelősségével együtt.
Miért várom, hogy én is nagyszülő lehessek?
- Annyi édességet adhatok nekik, amennyit csak akarok, hiszen nincsenek velem olyan sokat, hogy „elrontsam" őket.
- Nem kell harcolnom azért, hogy rendet rakjanak maguk után, hiszen én boldogan megteszem helyettük.
- Leshetem minden óhajukat, sóhajukat, mivel épp ezért vannak nálam, hogy abban a pár napban teljesen nekik rendeljem alá magamat.
- Nem kell időt elvennem tőlük a munka miatt, hiszen már nyugdíjas vagyok.
- Nem kell az éjszaka közepén visszacipelnem őket a saját ágyukba, örülök, ha velem alszanak.
- Nem kell egymás után három kávét innom, ha kora hajnalban ébrednek, hiszen idősként kevesebb alvással is beérem.
- A spórolt pénzemet csak rájuk költöm, így ritkán kell valamire nemet mondanom.
- Lehetek én a korlátlan jó zsaru.
- Megértik, ha napközben elfáradok, hiszen a nagyi már öreg, nem bírja úgy a tempót.
- Nem zavar, ha segítenek a konyhában, akkor sem, ha ez hatalmas felfordulással jár.
- Sokkal türelmesebb tudok velük lenni, mert nem rohanok már úgy a világgal.
Nagyszülőként nem a nevelés lesz a dolgom, hanem a 100 százalékos megélése a velük töltött időnek. Lehetek engedékeny, megszeghetem az otthon felállított szabályokat. Élvezhetem, hogy az unokák hozzám járnak lazítani, töltődni.
Ugyanakkor érezhetem, hogy fontos vagyok a családom számára. Segíthetek a gyerekeimnek azzal, hogy hétvégén nálam vannak az unokák. Így ők pihenhetnek, feltöltődhetnek, és megélhetik a hiányukat, ami jobb szülőkké teheti őket.
Tehát igen, én már várom, hogy unokáim szülessenek, de nem sürgetem. Nem csak azért, mert a gyerekeim csupán 8 és 10 évesek, hanem azért is, hogy képesek legyenek valóban megélni az életük minden szakaszát.
Így hát türelmesen várok, és nevelem a legjobb szándékkal, valamint tudással a gyerekeimet, továbbá megpróbálom a lehető legintenzívebben megélni az anyaság adta lehetőségeket. No meg persze, időnként leadom őket a nagyihoz.
Szerinted anyának vagy nagymamának lenni jobb?
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
