Lassan egy hónapja szaggatja a lelkemet mindaz, ami anyával történik. Pontosabban a tehetetlenség, hogy bármivel is próbálkozom, nem tudok segíteni rajta. Nem használnak a szavak, a tettek, elmegy a füle mellett minden és egyre mélyebbre süllyed. Engem pedig felörül a düh, a szomorúság, a kétségbeesés, és az, hogy emiatt egy szar gyereknek érzem magam.
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
