Minden egyes találkozáskor egy láthatatlan kapocs feszül ki közted és a másik fél között, ami észrevétlenül formálja át a szavaidat és a mozdulataidat. A manipulátor az ösztönös utánzást használja fel arra, hogy a saját képére formáljon.
Egyes emberek körül egy idő után mindenki kicsit másképp viselkedik. A tükörreflex pontosan erről szól: átvesszük a másik stílusát, ritmusát, sőt gondolkodásmódját, akaratunkon kívül. És ahol egy manipulátor is jelen van, ott ez az ösztön különösen veszélyessé válhat. A tükörreflex nem tudatos döntés. Agyunk alapból erre van behuzalozva, és általában hasznos, de nem mindig. Ha megérted, hogyan működik, sokkal nehezebb lesz kihasználni.
Forrás: 123rf.com
Mi is az a tükörreflex, és miért csináljuk?
Az emberi agy szeret mintázatokat másolni.
Amikor valakivel sok időt töltünk, automatikusan átvesszük a mozgását, a hanglejtését, a szóhasználatát.
Ezt hívják tükrözésnek, és az agykutatók szerint az úgynevezett tükörneuronok felelősek érte, ezek aktiválódnak akkor is, amikor valamit csinálunk, és akkor is, amikor csak látjuk, hogy más csinálja.
A csoporthoz való tartozás, az empátia, a gyors tanulás – mind erre épül. Ha valaki sír, te is szomorúbb leszel. Ha valaki nevet, könnyebben nevetsz te is. Nem gyengeség, egyszerűen ilyenek vagyunk. A gond akkor kezdődik, amikor ezt valaki szándékosan használja. Nem feltétlenül tudatosan, de az eredmény ugyanaz: te elkezdesz alkalmazkodni, ő meg marad, aki volt.
Hogyan használja ezt egy manipulátor a saját javára?
A manipulátor nem feltétlenül gonosz figura egy rajzfilmből.
Sokszor egy kolléga, egy barát, egy párkapcsolati partner, valaki, aki mellett folyamatosan azt érzed, hogy te vagy az, aki enged, alkalmazkodik, visszalép.
A tükörreflex kihasználása így néz ki a gyakorlatban: a másik fél intenzíven tükröz téged az elején. Ugyanolyan érdeklődéssel fordul feléd, mint te felé. Átveszi a kifejezéseidet, a ritmusodat, a humorodat. Ez hihetetlenül jó érzés, mert azt súgja, hogy megértettek.
Ezután fordít egyet. Lassan, fokozatosan elkezd más viselkedést bevezetni és te, aki már hozzászoktál a tükröződéshez, elkezded visszajátszani azt is. A legjobb példa erre a munkahelyi dinamika.
Egy főnök, aki először mindenkire ráhangolódik, megdicséri az ötleteidet, átveszi a stílusodat, aztán egy ponton elvárja, hogy te is ugyanígy igazodj hozzá. És mivel a tükörreflex már berögzült, ez természetesnek tűnik.
Mikor érzed, hogy már nem magad vagy?
Ez az egyik legnehezebb kérdés, mert a folyamat lassú. Nem egyik napról a másikra változol meg. De vannak jelek. Például elkezdesz úgy reagálni bizonyos helyzetekre, ahogy korábban soha nem tettél volna. Olyan mondatok jönnek ki a szádon, amelyek másnak hangzanak. Visszanézel egy régebbi üzenetváltást, és azt gondolod: ezt én írtam? Vagy épp ellenkezőleg – felismered valakiben a saját szavaidat, csak ő mondja, és rosszulesik.
A tükörreflex csapdájában az a legfrusztrálóbb, hogy közben minden természetesnek tűnik. Nem érzel kényszert, nem látod a határt. Csak utólag, amikor visszanézel, válik érthetővé, mi történt. Érdemes néha megkérdezni magadtól: ezt azért csinálom, mert én így akarom, vagy azért, mert megszoktam, hogy így kell?
Mit lehet ellene tenni anélkül, hogy zárkózottá válnál?
Senki nem akar paranoid lenni. A tükrözés nem mindig manipuláció, sokszor egyszerűen csak kapcsolódás, melegség, empátia. A kérdés az, hogy ki irányítja a folyamatot. Az első lépés a tudatosság. Ha észreveszed, hogy egy adott ember közelében folyamatosan más vagy, érdemes megállni és végiggondolni, hogy ez jó irányba megy-e.
A második lépés a szándékos visszatérés saját magadhoz. Ez nem konfrontáció, nem nagy dráma, csak apró döntések sorozata. Azt mondod, amit valóban gondolsz. Nem igazodsz automatikusan. Hagysz szünetet a reakció előtt. A harmadik, és talán a legfontosabb: figyeld meg, ki tükröz kit. Ha mindig te alkalmazkodsz, és a másik sosem, az önmagában sokat elárul.
A tükör lehet eszköz
A tükörreflex az emberi kapcsolatok egyik legalapvetőbb mechanizmusa. Segít megérteni egymást, közelebb kerülni, biztonságban érezni magunkat. De ugyanezért lehet veszélyes is, ha nem figyelünk oda.
Nem kell lemondani az empátiáról és a nyitottságról, de érdemes időnként megkérdezni: ez most én vagyok, vagy csak visszajátszom, amit kaptam?
Nyitókép: 123rf.com
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
